Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Budapesti évek
Azonban minden személyes erőfeszítése ellenére épp ez a fáradtsága járt legkevesebb sikerrel. A halasi csipke művészi voltával és munkaigényességével túlzottan magas követelmények elé állította a néhány hónapos tanfolyamok hallgatóit. A csipke megszületésekor Mária halasi műhelyének tanulói még elsajátíthatták néhány hét vagy hónap alatt a csipkevarrás egyszerűbb, alapvető technikai fogásait. Az azóta eltelt hat év alatt azonban a halasi csipke oly nagyfokú technikai fejlődésen és tökéletesedésen ment keresztül, hogy a szükséges további ismeretek elsajátítására a tanfolyamok szűkre szabott szorgalmi ideje nem bizonyult elegendőnek. A csipkemunkásnők, mint néhány évvel előbb Divald Kornél felvidéki csipketanfolyamain, a kurzus végétől azonnali kenyér- kereseti lehetőséget vártak, ezért minden esetben a könnyebb csipketechnikák elsajátítására törekedtek. A halasi csipkevarrást kiskunhalasi művelőin kívül nem is tanulta meg más, mint néhány egyébként is jó felkészültséggel rendelkező hivatásos csipkevarró és iparmüvésznő, továbbá a budapesti Műhely néhány tanulója. Dékáni Kiskunhalastól megválva, csipkéjét olykor „Dékáni-csipkének”, máskor „magyar varrott csipkének” nevezte. Ez azonban az első évek sikerei folytán országszerte csak „halasi csipke” néven szerepelt a köztudatban. Az a tény, hogy a halasi csipkevarrást a tanfolyamok során sehol sem sikerült háziiparként meghonosítani, döntően hatott az egész csipkeháziipari mozgalom sorsára. A halasi csipkén kívül más, nemesebb csipkénk, mely akár a hazai, akár a külföldi piacokon kereskedelmi értékesítés szempontjából komolyabban számításba jöhetett volna, nem volt. A művészi kivitelű felvidéki vert csipke készítésével még mindig csupán a körmöcbányai állami csipkeiskola foglalkozott, a könnyebb technikájú csipkefajták közül pedig mindössze csak az ez idő tájt születő mutatós csetneki horgolt csipke számíthatott érdeklődésre. így már 1909 őszén bebizonyosodott, hogy a vidéki csipketanfolyamokhoz fűzött vérmes remények nem válhatnak valóra. A mozgalom sorsa egyébként a tanfolyamoktól függetlenül is kétségessé vált. A budapesti Műhely kifogástalanul megfelelhetett bemutatóhelységként, tanműhelyként s a napi üzleti forgalmat biztosító vállalkozás központjaként, de egymagában, külföldi képviselet nélkül semmiképpen sem láthatta el a kifelé irányuló üzletszerzés feladatát. A halasi csipke, művészi becsét illetőleg, vitathatatlanul felette állt a kor legtöbb kézicsipkéjének, s bátran állhatta a versenyt a legnemesebb külföldi készítményekkel, de éppen művészi kivitelénél, munkaigényességénél fogva jóval drágább volt, mint azok a tömeggyártmányok, amelyekkel az osztrák, cseh és német kereskedelem árasztotta el az európai piacokat. A Műhelynek az igényesebb külföldi közönség megszerzésére nem állott rendelkezésére megfelelő állandó összeköttetés és propaganda-lehetőség, s így rövid fennállása alatt szerény pénzügyi keretei nem is biztosíthatták ennek kiépítését. Most derült ki, hogy Dékániék a lehetetlent vállalták, amikor kötelezték magukat a csipkék külföldi értékesítésére. Fogalmuk sem volt a piacszerzés 59
