Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Elzálogosítás és redempció
pedig 180 forint volt egy évi bére. Móricgátot a Rákóczi szabadságharc idején néhány évig Szeged bérelte. 1718-ban a két pusztát a kecskeméti Bődé Miháty bérletében találjuk. Bérleti díjuk egy évre 30 forint. 1720-ban szintén Bódé Mihály 35 forintért, 1721-ben 50 forintért használja a pusztákat. 1724-ben és 1727-ben Szánkért Bődé Mihály 20 forintot, Móricgátért Takács Mihály, illetve István 37 forintot fizettek.38 A Jászkunság eladásával keletkezett sérelmek az ország közvéleményét és az országgyűlést állandóan foglalkoztatták. A visszaváltásra különböző tervek születtek. Időközben, 1731-ben a zálogbirtokot a Pesti Rokkantak Háza vásárolta meg, mely ezzel ugyanazoknak a földesúri jogoknak a birtokába jutott, amelyek addig a Lovagrendet illették. A Rokkantak, vagy ahogy annak idején a hadirokkantakat segítő intézményt nevezték, az Invalidusok Háza első ténykedése az volt, hogy a jászkun birtokok használatáért járó „haszonbér” évi összegét 45000 forintra emelte. Ekkor megújították az egyes puszták bérleti díjait is. Mivel a kiskun puszták nagy részét ezidőben Kecskemét város használta, a teljes évi bérleti díjból Szánkért 49 forint és 87 dénár, Móricgátért 79 forint és 80 dénár illette meg a Rokkantak Házát.39 A török elleni felszabadító háborúknak a kiskunsági puszták szinte teljes állatállománya áldozatul esett. A gulyák nagy részét a katonaság élelmezésére lefoglalták, a jószágot elhajtották, vagy helyben levágták. így tűntek el a legelőkről a ménesek és igencsak megcsökkent a juhnyájak száma is. Évtizedek alatt sikerült csak a kiürült pusztákat az azokat bérlő helységek közbirtokosságának, jószágtartó gazdáinak állatállománnyal feltölteni, s ott a továbbra is rideg állat- tartási módokat, szokásokat újra életre kelteni. A bérelt puszták, így a szanki és móricgáti puszták hasznosításának módjáról és az ottani jószágtartás arányairól Kecskemét város gazdálkodásának krónikása, Hornyik János tájékoztat bennünket. „Kecskemét város a bérelt vagy zálogolt pusztáit két részre osztotta. A kö- töttebb talajú részei, vagy egész puszták, amelyek csak legeltetésre voltak alkalmasak, nyaralóknak maradtak. Vagyonosabb gazdák egész telelőt kaptak, a szegényebbek közt pedig egy-egy telelőt több részre, tanyaföldekre osztottak. A nyaralókon a nagyobb gazdák a maguk gulyáit, méneseit, nyájait tartották, a kisebb gazdák közösen legeltették a pusztát. A haszonbér összegét mindig a telelők vagy tanyaföldek nagyságának és a nyaralón tartott lábasjószág számának arányában vetették ki a gazdákra.”40 „Némely jómódú zahin-gazdák egyenként magok vállaltak át a várostól egész pusztát, mások harmad-negyed magukkal, néha 10-12 gazda fogott fel egy terjedelmes pusztát s annak egy részében gabonát termeltek, többit baromtenyésztésre nyaralónak használták, vagy közösen, vagy egymás közt felosztva, s 38 HORNYIK János 1927. 60-65. 39 HORNYIK János 1927. 75. 40 HORNYIK János 1927. 71. 18
