Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Balogh Csilla–V. Székely György: 5. századi alán tőr Kiskunfélegyháza–kővágó-érről
5. századi alán tőr Kiskunfélegyháza-Kővágó-érről Prsa típusú fibula,20 melyet Joachim Werner nyomán21 többnyire az 5. század közepére - középső harmadára keltez a kutatás.22 23 E fibulatípus és a bevágott pengéjű tőrök egyazon lelőhelyen belüli előfordulása így közvetetten a Kárpát-medencei darabok 5. századi keltezéséhez jó fogódzónak tűnik. A Kárpát-medencei kilenc, bevágott pengéjű tőr közül öt a Duna-Tisza közéről, közvetlenül a Tisza jobb oldaláról került elő (3. kép). E területen való előkerülésük nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a 4. század vége - az 5. század első fele időszakának ismert fegyverleletei, fegyveres sírjai ezen a területen koncentrálódnak (4. kép). A szakirodalom alapján összeállított lelőhelylistában e területről 42 lelőhely szerepel, ahol 76 sírból került elő fegyver, és további öt lelőhelyen szórványtárgy (2. táblázat)P A legnagyobb leletkoncentráció Csongrád környékén, a Tiszán a Körösök felé lehetőséget biztosító Böldi-rév környezetében figyelhető meg, ahol 18 fegyveres sírral legjelentősebb a csongrád-kenderföldeki temető.24 E területnek a késő szarmata - hun korban betöltött fontosságára utal, hogy az Alföld többi részéhez viszonyítva itt nemcsak a fegyverek, hanem a római leletek koncentrációja is jelentkezik, hiszen Bőid az Intercisaból induló és a Duna-Tisza közét átszelő kereskedelmi út fontos állomáshelye volt.25 Innen délebbre, a Tisza-Maros átkelő környékén szintén nagyobb fegyveres sír-kon- centráció figyelhető meg. Ebből a szempontból a sándorfalva-eperjesi temető emelhető ki az ott talált négy fegyveres sírral.26 20ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008 284- 285. 21 WERNER, Joachim 1959 422. 22 KISS Attila 1996 59.; TEJRAL, Jaroslav 1997 349. 23 A lelőhelylista alapját Vörös Gabriella munkája képezte (VÖRÖS Gabriella 1989), melyet egy-egy fegyvertípus vonatkozásában Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria munkái pontosítottak, egészítettek ki (ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 1992; 1995). Ezek alapján állított össze egy újabb listát Vaday Andrea (VADÁY Andrea 2001 Fig. 4). Mindezeket az újabb, publikált darabokkal kiegészítve állt össze az 1. táblázatunk. Azokat a síregyütteseket nem szerepeltettük, melyek keltezése bizonytalan. Az anyaggyűjtéskor nem törekedhettünk teljességre, tekintve a jelentős mennyiségű közöletlen anyagot. 24 PÁRDUCZ Mihály 1959 25 KŐHEGYI Mihály 1972104-105. 26 VÖRÖS Gabriella 1983 A Szeged és Csongrád térségében jelentkező jelentős számú fegyveres sírt Vörös Gabriella e szakaszon a Tisza védvonal szerepével hozta összefüggésbe, ugyanakkor nyitva hagyta annak kérdését, hogy a Tiszántúl e déli részén kivel/kikkel szemben vált szükségessé a fegyveresek koncentrációja.27 Véleményünk szerint inkább arról lehet szó, hogy a fontos folyami átkelők és a kereskedelmi utak mentén kisebb-nagyobb fegyveres közösségek - a terület stratégiai pontjai feletti felügyelettel - a hatalom biztosítását látták el. Emellett szól az is, hogy a Duna-Tisza közi késő szarmata - hun kori egyéb lelőhelyek és leletek többsége is a kereskedelmi utak nyomvonalán, vagy annak közelében található: a lelőhelyek a fentebb már említett Intercisa-Csongrád közötti út és az Aquincumból Parthiscumig húzódó út28 vonalát szépen rajzolják ki. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Kővágó-éren talált tőr lelőhelye mindkét út feltételezhető nyomvonalához viszonylag közel található. A két tiszai átkelőn kívül a Duna-Tisza közén a legtöbb fegyveres sírt eddig a Limeshez közeli Madaras-Halmok temetőjéből ismerjük.29 Kisebb lelőhely-koncentráció ezeken kívül a Zagyva mentén és a Csepel-sziget északkeleti sarkánál is megfigyelhető. A korszak fegyveres sírjait tartalmazó temetők egy része biztosan szarmata közösségekhez (Madaras-Halmok, Sándorfalva- Eperjes) köthető. Más része (Jászberény-Szőlő dűlő, Csongrád-Kenderföldek, Csongrád- Werbőczi utca) a temetkezési szokások új jelenségei, többek között a fegyverdeponálási szokások átalakulása alapján a 4. század végén a Kárpát-medencébe beköltöző új népcsoportok hagyatéka lehet. Ezek a kulturálisan vegyes közösségek elsősorban iráni és germán eredetű csoportok keveredéséből, különböző mértékű összeolvadásából jöttek létre. A Kárpát-medencei bevágott pengéjű tőrök kapcsán végezetül érdemes még egy kérdésről röviden szót ejteni: a szórványként való előkerülésükről. A Kővágó-éren előkerült fegyvert dolgozatunk bevezető részében feltételesen szórványnak határoztuk meg, hiszen nem bizonyított a közelben részben feltárt 27 VÖRÖS Gabriella 1993 6. 28 FITZ Jenő 1964 82-83.; KULCSÁR Valéria 1989 89. 29 KŐHEGYI Mihály - VÖRÖS Gabriella 2011 61
