Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos' get... Aki a néppel bánni akar, annak tudnia kell a nyelvét, ismernie kell a nép egész életét, lelkivilágát. Kodály Zoltán tanítása is erre sarkallt; ő elsőként tett lépéseket a nagy cél felé, hogy a népművészet a magas művészetbe integrálódjon, és véleménye szerint a magyar népzene nem osztályművészet, hanem az egész magyarság lelkének tükre. Gyűjtés diákjaimmal Célom volt a falu teljes népi kultúrájának feltárása. Ebbe a munkába bevontam általános iskolai tanítványaimat is. Tudtam, hogy a helyben lakás óriási előnyt jelent a néprajzi gyűjtésben azokkal a városi kutatókkal szemben, akik a „terepre" csak egy-egy feladat érdekében, alkalmanként röppennek ki rövidebb vagy hosszabb időre. Vállaltam ugyanakkor a falusi élet hátrányait, a tudományos központoktól és szakemberek társaságától való elzártságot is. 1952-ben már legalább száz bátyai magyar és rác dallamot jegyzetem le fülhallás alapján. Ezeknek szövegeit tanítványaim hozták be előzőleg. Magyar- és énekóráimon sokszor kerítettem arra sort, hogy a falu folklórját ismertessem, sőt a magam gyűjtését is bemutassam, így tanulóim rövidesen versengve hozták az általuk lejegyzett babonákat. Ezeket általában magam is elmondattam az adatközlőkkel, a gyerekek szüleivel, nagyszüleivel. Az egyik pályázatra aztán el is küldtük az általam rendezett és legépelt anyagot, s első díjat nyertünk vele az általános iskolai kategóriában. A jutalomkönyveket és a pénzt a gyűjtés arányában osztottam szét a gyerekek között. Később feleségem is kezdeményezett hasonló mozgalmat, s így született meg a tanulók magnetofonnal készített interjú-anyaga A gyermekek élete régen címmel. A bátyai általános iskolások néprajzi gyűjtéséről 1967-ben a Nők Lapjában jelent meg egy kétoldalas képes riport. Rádió- és sajtószereplések, nekem írt levelek Nem hallgathatom el, hogy 1954 nyarán egyhónapos népzenei tanfolyamon vettem részt, amelyet a Népművelési Intézet szervezett. A budai várban laktunk, itt étkeztünk, s reggeltől estig tanultunk. Közvetlen irányítóink Borsai Ilona és Igaz Mária voltak, akik korábban a Magyar Népzene I. kötetének szerkesztésében is részt vettek. Sokszor játszott nekünk ott furulyán a fiatal jánoshalmi gyerek, Keszthelyi Pali. Egy este Békefi Tóni javaslatára ellátogattunk egy budai kiskocsmába, ahová Jankovich bácsit, a somogyi pásztort is magunkkal vittük, feleségestül, dudástul. Amikor aztán ott a kerthelyiségben ez a díszes társaság dudaszóra népdalokat kezdett dalolni, az egész vendéglő minket bámult. Legfontosabb „tanárunk", szinte pajtásunk az akkori zene- akadémista Vikár Laci volt, akitől a lejegyzés módszerét tanultuk, főként Pátria hanglemezekről. De adott elő Muharay Elemér, Bállá Péter, Volly István, sőt egyszer maga Lajtha László is, akit érkezésekor felállva köszöntöttünk. A tanfolyam idején egy alkalommal Jászalsó- szentgyörgyre (a Jászságba, szülőföldemre), egy másik alkalommal meg Hevesaranyosra utaztunk egy-egy napos terepmunkára. A záró műsoros estet a „jópofa" Danes Lajos szervezte meg. A tanfolyam elvégzéséről tanúsítványt kaptunk. Amikor 1962-ben levelet írtam a rádióból akkor közismert Lőrincze Lajos nyelvész-professzornak, mondaná meg, mit tart a tudomány Bátya község nevéről, ő nem átallotta, hogy egy ismeretlen falusi tanítónak részletes tudományos választ adjon. 1969-ben Iván Brabec, a zágrábi egyetem nyelvész professzora hírül vette bátyai gyűjtésemet, és meglátogatott. Ő nem tudott magyarul, én nem tudtam horvátul, de feleségem, Anica tolmácsolta mondanivalónkat. Brabecot elsősorban az archaikus népi imádságok érdekelték. Egy tucat helyre elvezettem. Lejegyzéseimet nézve jót mosolygott azok hibáin (fonetikusan írtam le), de örült az eredményeknek. Azt mondta, a bátyai rác nyelv sok régiséget őrzött meg, s leginkább a szlavóniai Dold- Mihojlec horvát nyelvjárásához hasonlít. Feltűnt neki ugyanakkor az erős magyar hatás, a sok magyar jövevényszó, s ezt a látogatás után megírt tanulmányában is megemlítette. Ugyanebben az évben a Magyar Rádió meghívására néhány tanulómmal ellátogattunk két napra Budapestre, s ott a stúdióban ők az általam gyűjtött bátyai népdalokat énekelték el, s beszélgettek a műsort vezető, később a Röpülj páva révén legendássá vált Vass Lajossal. 337
