Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Adalékok a kecskémét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő... A munkás alkalmazása életkor függvénye is lehetett: míg fiatalon jobbára igyekeztek maguk művelni a szőlőt, idősebb korukra munkással végeztették el a szőlőmunkákat. Szabadidejükben dolgoztak a szőlőben, általában az ismerősök közül fogadtak fel kapást. Sokan kölcsönt is vettek fel szőlővásárláshoz. A régi szőlőt olcsóbban meg lehetett venni, ezt döntéssel és gyökeres vesszőkkel újították. Azok az iparosok, akiknek szenvedélye volt a szőlő és a gyümölcsös, ezt a tanoncoknak is igyekeztek továbbadni, és őket a szőlőművelésre tanítgatni. * A város fejlődésében a gazdasági válság kevésbé volt érezhető, mivel kertkultúrája éppen a válság idején vette szárnyaira a várost. A lakók zöme az agrártársadalomba tartozott, az iparból élők száma lényegesen alacsonyabb volt, melynek köszönhetően a válság sem tudott nagyobb méreteket ölteni. A kedvezőbb helyzet egyrészt a város birtokviszonyainak volt köszönhető, hiszen sokan önellátásra rendezkedtek be, másrészt a napszámosok és cselédek gyakran nem pénzben, hanem terményben kapták fizetésüket, és ez bizonyos védelmet nyújtott a gazdasági konjunktúra és dekonjunktúra hatásaival szemben. A város mezőgazdasági több lábon állása és exportképes zöldség-, és főképp gyümölcstermesztése a válság évei alatt is munkalehetőséget biztosított a gazdáknak és a napszámosoknak egyaránt. A nem mezőgazdasági munkából élő városi lakosok is szorosan kötődtek ehhez az ágazathoz, hiszen a feldolgozóipar sokakat eltartott: az állandó konzervgyári munkások mellett azok családtagjai, és az állami alkalmazottak is, pl. vasutasok, postások idénymunkásként bedolgoztak a konzervgyárakba. A II. világháború és az azt követő társadalmi rendszerváltozás alapvetően átrendezte a gazdasági és társadalmi viszonyokat. A legfontosabb változások közigazgatási természetűk voltak: megszüntették és ún. tanyaközségekre szabdalták a korábbi Nagy-Kecs- kemétet.64 Ezzel a város elveszítette korábbi 64 Néhány évvel korábban Erdei Ferenc még így írt Futóhomok című művében a tanyákkal kapcsolatban: „A helyes tanyapolitika második pontja: ott ahol a lakótanyák többségben vannak, létesítendő valamiféle népességének több mint felét, területének közel háromnegyedét, és elszakadt a korábbi fejlődésének alapját képező tanyazónától.65 A 4343/1949. MT számú rendelet alapján létrejött Bács-Kiskun megye, melynek 1950-től igazgatási központjává vált. A 19. század második felében az ország lakossága nőtt, a foglalkozási szerkezet átalakulóban volt, az értékesítési lehetőségek - jobbára a Monarchián belül - bővültek, a közlekedési viszonyok javultak. A mezőgazdasági gépgyártás megindult, lassan a gépesedés is elkezdődött és a beáramló tőke segítségével megteremtődtek azok az ökológiai feltételek, amelyek alapján a századforduló táján a mezőgazdaság szerkezetében és a termelést illető táji munkamegosztásban óriási változások történtek. A földrajzi fekvés, a környezet nyújtotta feltételek mellett a tájak eltérő hagyományai, történelme ugyancsak jelentős mértékben szerepet játszott az agrárkörzetek kialakulásánál.66 Emellett gazdasági tényezők is segítették a folyamatot, hiszen az ipar fejlődése, a lakosság és főleg a városi lakosság számának növekedése eleve tágította a fogyasztói igényeket. A századfordulón mezőgazdaságunk növénytermesztési struktúrája, állattenyésztése átalakult, termelési eljárásai és technikái megújultak. Ennek hatása a kertkultúráknál is érződött. A tudományok általános fejlődése, az agrokémia, agrotechnika és agrobiológia fel- használása nélkül a Duna-Tisza közi szőlőtermesztés sem léphetett volna ekkorát előre. A homoki szőlőkultúra fellendülése tehát tágabb, egyetemes / európai és az általános hazai fejlődés és haladás eredményeihez kötődött.67 A mezőgazdasági termeléshez a társadalmi hátteret a hatalmas tömegű agrárszegénység képezte. Országszerte három jellegzetes utat járt be az elkeseredett, megélhetést kereső szegénység: agrárszocialista szervezetekbe vagy vallási szektákba tömörülve fellázadt, más részük hajóra szállt és kivándorolt Amerikába, harmadik részük a hazai kertkultúra építésébe fogott. Ez utóbbiak lettek a szentesi zöldség, a makói hagyma, a szegedi paprika és igazgatási-kulturális központ, azonban semmi esetre sem önálló község, mely elválasztja a tanyákat városaiktól." ERDEI Ferenc 1977109. 65 KIRÁLY László György 1987 40-41. 66 Vö. FÜR Lajos 1973 401-402. 67 FÜR Lajos 1972111. 261
