Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Kürti László–Papp Klára: „Már az ember állatnak van számítva” – ifj. Kónya Pál (1899–1918) első világháborús naplója
„Már az ember állatnak van számítva" állásba. Most itten vagyunk és szomorúan otthonunkról beszélgetünk és ha valamelyőnknek ha valami baja lesz kit értesitsünk. De már nem is tudok írni semmit úgy össze van a gondolataim keveredve. Pedig helyde sok minden félét felkeltene még jegyeznem de hiába a kezem és szemem fel mondja a szolgálatot. 1918. Május 18. Szombat Reggel 5 órakor keltünk fel. Az éjjel elég jól eltelt nem fáztunk és mivel nagyon el voltunk fáradva jól aludtunk. Vz 6-ra már fel is öltöztünk és azonnal neki indultunk a hosszú útnak szerencsére még most nem nagyon lőtt az olasz. Az út rettentő fárasztó mindég felfelé, már mindég csak azt gondoljuk, hogy fel sem érünk én mindég azt vártam, hogy melyik perczbe esek össze és fordulok le a szakadékba. Többszöri pihenés után végre fel értünk halál fáradtan Vz 11 órára felértünk. Már ekkora hevesen lőtt az olasz. A hadnagy úrnál jelentkeztünk. Ebédet kaptunk de kenyeret csak majd talán este. Délután nekem és Gálnak el kellett menni vízért a szakácsoknak. A víz pedig ottan van a hegyen túl úgy hogy az olaszt szabad szemmel lehetett látni. Amint megöntöttük a főzőedényt és jöttünk vissza lőtt az olasz ránk schrapnellal és még gyalogsági fegyverekkel is. Csoda hogy nem történt valami különösebb bajunk amint meg felértünk a vízzel rögtön két gránátot küldött oda az olasz kellett volna még hozni két edény vizet de nem reszkíroztuk meg, hogy ott hagyjuk a fogunkat. Este nem kaptunk vacsorát csak negyed kenyeret mert nem volt bejelentve hogy jövünk és így a mi részünkre nem faszoltak. Este felé már nem nagyon lőtt a digó. És mi elhelyezkedtünk az éjjeli szállásunkul szolgáló kis barakba és lassanként elnyomott bennünket az álom, hogy felejtünk el addig és hogy itten legyünk ebbe a rettenetes helyzetbe. 918. Május 19. Vasárnap Gyönyörű szélcsendes napos reggelre ébredtünk fel ma. És eszünkbe jutott, hogy ma van Pünkösd vasárnapja mi pedig itt vagyunk elhagyatva, éhesen, piszkosan ezen a Nagy hegy tetején. Alig hogy felöltöztünk fejünk felett láttuk rögtön az olaszok öt repülőjét és mindjárt megkezdték a tüzelést a tüzérségünk de a repülők még figyelembe sem vették azt hanem tovább ... mindég befelé haladva. De egyszer csak a mi repülőink is láthatóvá lettek és össze csaptak, szabad- szemmel nem lehetett látni, hogy melyik esik le de biztosan több egy kollégámmal... fel kellett kelni 4 órakor és bementünk a brigád kommandóhoz és onnan felhoztunk egy accumlátort és fényszórót és elvittük ki a stelungba. Nagyon nehéz volt és az volt a szerencsénk hogy a tálján nem nagyon lőtt még akkor Vz óra volt mire vissza jöttünk és siettünk újra lefeküdni. Ma jött fel a mi gerét / menet, gerete/ parancsnok hadnagyunk. Különös dolog nem történt. 918. Május 21. Kedd Ma hűvös idő volt reggel és este kicsit de napközben ma is szintén jó idő volt. Az olasz ma is hevesen ágyúzott bennünket. Délután a kavemát csináltam nem valami jó dolog ez de mit csináljunk muszály. Már nagyon jó volna ha lemehetnénk innen, itt nagyon rossz fenn lenni megesz bennünket a piszok és tetű a vizet roppant messziről kell felhozni és mosdani nem lehet mióta feljöttünk már négy napja és azóta még nem mosdhattam meg. Kávét is úgy kapjuk nyersen nekünk kell megfőzni és azt sem lehet eleget főzni a vízhiány miatt. Ma kaptam meg az első csomagot amely még a régi czimre volt küldve és egy fiú hozta fel Tezzé-be. Nagyon jót falatoztam belőle és jó volt a jó hazai czigaretta. 918. Május 22. Szerda Az idő szép napos már kora reggel csavar- gottak fent a digó repülők és később mindjárt hevesen lőtt a tálján, nagyon srapnelozott. Délután megint a kavemát csináltuk. Ma azt hallottuk, hogy valószínű hogy az olasz meg kezdi a közel napokban az offenzívát de persze biztosan nem tudjuk. Nem tudom mi van velem de úgy érzem beteg vagyok. Különös eset ma sem történt. 918. Május 23. Csütörtök Ma szintén nem volt rossz idő délelőtt nem csináltam semmit délután azonban vízért mentünk le. Mindig rosszabbul érzem magam de maródi [gyengélkedő, Marode] vizitre nem akarok menni amíg nem muszály. 1918. Május 24. Péntek Délelőtt nem csináltam semmit. Az idő ma is elég szép. Nem tudom, hogy mi a fene lesz itten fenn velünk, nem hívják az itteni dolgunkat semminek sem és hogy tulajdonképpen miért vagyunk mi itten fenn a lámpa nélkül ezt nem tudjuk sehogy sem megértem. Az egészségem meg folyton rosszabb most már nem is igen tudok enni, se tegnap se ma a menázsit a vacsorát nem tudtam megenni sőt még a jó hazai füstölt szalonnát és kolbászt sem tudom enni csak kávét és vizet bírok enni. Különös újság nincsen ma sem. Körülbelül le fogunk innen a napokba menni hátra de hogy lesz nem tudom. 229
