Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
A Duna-Tisza köze avar kori betelepülése bogozok, a csont íjas-tűzgyújtó, a csontcsipeszek, a körte alakú ostor- vagy korbácsvégek, a szaluk, a sima tükrök, a keskeny csontlécekkel díszített tegezek és a csücskös, bütykös és tüskés edények, valamint a kézzel formált agyagkulacsok. A Kecelről származó, egyedi Martynovka-típusú övgarnitúra is Közép- Ázsia felé mutat. Ebben az időszakban jelenik meg a csontlemez díszek nélküli, akasztóhurkokkal és akasztóveretekkel rögzített tegeztípus. A keskeny csontlécszerű tarsolyzárók mellett feltűnnek a háromszög átmetszetű, kerek vagy szögletes, díszített előlapos, hátul 3-4 lyukkal áttört példányok. Bizánci kézműves hagyományról árulkodnak a Kiskőrös-Város alatti temető 9. sírjának áttört, öntött veretei. Késő-antik előképekre vezethetők vissza a leginkább a Duna-Tisza közére jellemző Mezőszilas-típusú csüngök. Ebben az időszakban szórványosan feltűnik e területen több olyan új tárgytípus, melyek majd később, a 7. század harmadik harmadában válnak általánosan jellemzővé, köztük nem egy az Ozora-Dunapentele-Igar kör vezérlelete lesz. Ilyenek a legkorábbi varkocs- szorítók (pl. Dabas-Paphegy), a propeller alakú, szimmetrikus övveretek (pl. Kunpeszér 3. sír), és az obulusként a sírba került legkorábbi érempótló lemezkék is (kunpeszéri 29. és a kunbábonyi 1. sírok). A nagyszámú új tárgytípus - melyeknek a Kárpát-medence anyagában nincs előzménye - koncentrált felbukkanása a Duna-Tisza köze egyes területein a Kárpát-medencén kívülről érkező közösségekre utal. E lelettípusok szóródása azt mutatja, hogy ezek nagyrészt egy tömbben, a Közép-Tisza vidéken vetették meg lábukat. Egyik helyi előkelőjük a csengele- jójárti sírban nyugvó férfi volt, akinek lószerszámát és lándzsáját sírjától 22 m-re rejtették el, kis gödörben, halotti áldozatul. Az ezen időszakra keltezhető temetőkben nagyrészt ugyanazokat a temetkezési szokásokat találjuk meg, mint az 1. fázisban. A temetők továbbra is néhány öves-kardos férfi temetkezése köré szerveződnek. A legmarkánsabb különbség az előző fázishoz képest, hogy a sírokban megjelentek az edénymellékletek: csücskös, bütykös és tüskés edények és a kézzel formált agyagkulacsok. Az e horizontba tartozó áldozati leletekben már lószerszámveretek is találhatók (Bácsújfalu [Selenca, Srb], Csengőd-Szántó- föld I. dűlő), a Duna-Tisza köze kevés számú ló- és lovas temetkezésének többsége ebbe a kronológiai fázisba tartozik (Óbecse-Pionir u. 24., 28., 34., 48. sírok, Csepel-Háros 5., 25., 27. és 39. sírok, Gátér 193., 212., 219. és 239. sírok, Öregcsertő 1-4. sírok). A magányos sírok között szerényebb mellékletűek, fegyvertelenek (pl. Homokmégy-Székes 138. obj.) és fegyveresek is vannak (Kecskemét-Sallai út, Csengele-Jójárt, stb.). A rítusok hasonlósága arról árulkodik, hogy a már korábban a Duna-Tisza közét megszálló népesség és a 7. század második negyedében ideérkezők nagyon hasonló vagy azonos kulturális gyökerekkel rendelkezhettek, s feltehetően anyagi kultúrájuk az őket ért, eltérő impulzusok révén különbözött. A 7. század legelején és a 7. század második negyedében feltételezett két bevándorlást egyelőre csak felvetés szintjén kezelhetjük. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem szükséges feltétlenül az Avar Kaganátuson kívüli, keleti bevándorlásra gondolni. A Kárpátoktól keletre lévő területek régészeti anyaga alig ismert, ezért a Kaganátus keleti határát nem is tudjuk pontosan meghúzni. A történeti források alapján 630-ig számolni lehet a Kárpátoktól keletre-délkeletre élő avarokkal, így a bevándorló közösségek a Kaganátus keleti területeiről is érkezhettek. E feltételezett bevándorlások azonban további kutatásokat igényelnek, az egyes rítusok, tárgytípusok keleti analógiáinak maradéktalan összegyűjtése és a kapcsolatrendszerük alapos vizsgálata révén. Ebben az időszakban a Duna és a Tisza mentén egyes temetkezési szokások - lószer- számos temetkezések (Péterréve 28. sír, Szeghegy, Tass 38-as km-kő) és a munkaeszközök, főként a sarló sírba helyezése (Szeghegy, Vas- kút-Kossuth u. 433.) - idegen (germán?) kulturális hatások eredményei. A tárgyi emlékanyagban is találkozunk egy erőteljes germán kulturális hatással: ovális és pajzstövises csatok, kétoldalas csontfésűk, ujjas fibulák, öv- csüngők, Alpi-típusú veretek, fokosbalták és bárdok, széles levél alakú és hajítólándzsák, szakállas-köpűs nyílhegyek, a Duna mentén 63
