Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Balogh Csilla hugyinparti temető, egy-egy kisebb sírcsoporttal. Ezek is mind stratégiailag fontos pontokon, talán gázlóknál, réveknél és az egykori római utak állomásainak közelében létesültek. A Pesti-síkságon az ürbőpusztai, a Bácskai- löszháton az óverbászi (Vrbas-ciglana Polet, Srb), a bácsandrásszállási (Backi Sokolac- Moravicki put, Srb) és a Mélykút-Sánc-dűlői temetők nyitása azt mutatja, hogy a megnövekedett népesség a szállásterület belsejében is megvetette a lábát, de a középső, homokhátsági területek üresek maradtak. Ebben a fázisban sajátos történeti szerepet játszott a Duna-Tisza köze felső harmada, ahol a gazdag magányos vezéri sírok (Kunbábony, Bocsa, Maglód, Kiskunfélegy- háza-Pákapuszta, Petőfiszállás, Kecskemét- Sallai u.) a kagáni központot jelölik. A hatalmi központ áthelyeződése e területre valószínűleg a 626. évi konstantinápolyi vereséggel, s ennek következtében az avarok balkáni térvesztésével hozható összefüggésbe. Az új hatalmi elit megjelenését a hatalom szimbolikájának megváltozása jelzi. A társadalmi piramis élén lévők hatalmi jelvényei az arany álcsatos övék és a karikás marko- latú, hármasívű függesztő füles, aranysze- relékes kardok. Ez utóbbiak valószínűleg presztízsjavak voltak, melyeket a hatalom szimbólumaként kaptak tulajdonosaik. Elsőként a keceli, bócsai és petőfiszállási vezérek. A gazdag fegyveres férfisírok által kirajzolt vezéri szállásterületet körbe veszik a katonai elit fegyveres sírjai (Csepel-Ka- vicsbánya, Kunpeszér 3. sír, Apatin-Szikes [Apatin-Sikes, Srb] 2. sír, Szeged-Fehértó A 26. sír, Felgyő-Ürmös tanya 83. sír, Csanyte- lek A sír, Gátér 193. és 212. sír, Óbecse-Pionir u. 38. sír, Kishegyes-Sárgagödör [Mali Idoá- Zuta Jama, Srb] 70. sír, stb.). A korszak eddig ismertté vált leggazdagabb temetkezése, a kunbábonyi vezéri sír bizánci csatja, álcsatos öve, arany edényekből álló asztali készlete, stb. az imitáció imperii21 részét képezte. Az elit reprezentációjában tetten érhető egy sokszálú kapcsolat a Kelet-Dunántúl germán kultúrájú közösségeivel, melynek 21 Először H. Vierck használta ezt a kifejezést a bizánci hatalom külsőségeinek germán visszatükröződésére (VIERCK, Hayo 1981 92-94.). legbeszédesebb megnyilvánulása a Duna-Ti- sza közén az álcsatos-körben feltűnő fogazott szalagfonatos díszű leletek (petőfiszállási, maglódi és csanyteleki csat, a csanyteleki sírlelet kisszíjvégei, stb.) megjelenése.22 A két terület közötti kommunikáció csatornája egyrészt a helyi kereskedelem volt, mely a késő-antik hagyományokkal rendelkező dunántúli műhelyek termékeit közvetítette a Duna-Tisza közi lakossághoz. Késő-an- tik-bizánci eredetű az a szépítkezési-higiéni- ás kultúra, mely valószínűleg szintén germán közvetítéssel került az itteni közösségekhez, az ezt szolgáló piperekészletek (ecsettubusok, szűrőkanalak, lancetták) a helyi piacokon könnyen és olcsón beszerezhető áruk voltak. A Szekszárd környéki késő-antik hagyományokkal dolgozó fazekas központból származó, főként a Duna menti területeken megjelenő világosszürke edények (kiöntőcsöves edények és gömbösebb testű, szűk nyakú palackok) is a helyi piacokon cseréltek gazdát. A tárgyi hagyatékban a távolsági kereskedelem portékái is megtalálhatók, amit a női nyakláncokon feltűnő borostyángyöngyök, a bizánci csatok és tarsolycsatok, valamint az amphorák és a bizánci korsók mutatnak. A férfiak körében kedvelté váltak a kislemezgömbös fülbevalók. Öveiket bizánci stílusú véretekkel (Fönlak-, Akalan-, Gátér-, Törökkanizsa-típus, állatalakos, madaras stb.), ritkábban fogazott szalagfonatos szíjvégekkel díszítették. Továbbra is használatban maradnak az 1. fázisban már meglévő, egyenes záródású, párhuzamos oldalú, keskeny csontlemezekkel erősített karú íjak és a hozzájuk tartozó, ívelt peremveretes faragott csontlemezekkel díszített tegezek. Ugyanakkor mellettük a legkorábbi tegez-kiegészítők (faragott téglalap és szíjvég formájú lemezek) megjelenése ekkorra tehető. Ebben a lelethorizontban bukkan fel jó néhány olyan lelettípus, mely kifejezetten a Duna-Tisza közére jellemző. Egy részük Kö- zép-Azsia nagy nomád temetőinek leletanyaga felé mutat kapcsolatot. Ilyenek a csont tömlővégek, az egyenesre fűrészelt peremű 22 E kapcsolatra Garam Éva figyelt fel a maglódi sír szalagfonatos csatja kapcsán (GARAM Éva 2005 420- 426). 62
