Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
A Duna-Tisza köze avar kori betelepülése telben, illetve más anyagon, például csontfa- ragványokon. A növényi ornamentika hirtelen felbukkanása és minden mást kiszorító elterjedése egy rendkívül erős bizánci impulzussal magyarázható. Ez a folyamat a bizánci műveltségben a 8. század elején történt „kivirágzásban" gyökerezhet. Az öntési technikának a hirtelen feltűnése továbbgondolást igényel. A Baja-Csongrád vonaltól északra békés fejlődés mutatkozik. A régészeti leletanyag nagy tömegéből kiemelkedik az arany fülbevalókat és az aranyozott övvereteket viselő elit. A Duna-Tisza köze középső harmadában ebben a fázisban valószínűleg helyi kerámiaműhely működik, melynek jellegzetes edénye az ún. Duna-Tisza közi sárga kerámia. A Baja-Csongrád vonaltól délre viszont folytatódott a terület „leszakadása". A temetők többségét egysíkú és nagyon szegényes leletanyag jellemzi (Kanizsa-Kultúrotthon [Srb], Horgos-Öreglyuk [Srb]). E temetőkben a temetkezési szokások területi különbségei eltűntek, az ENy-DK tájolású aknasírok és a koporsós temetkezés az uralkodó. A sírokban ritka az állati eredetű ételmelléklet, a kiské- rődzőket felváltotta a tyúk, a lúd, ritkábban a disznó, egyes közösségekben elterjedt a szárnyas áldozati állat szerepben (pl. Felgyő-Ür- mös-tanya, Szeged-Kundomb). A sírokból egy-két temető kivételével gyakorlatilag teljesen eltűnnek a fegyverek, kivételt négy temető képez, melyekben a Duna-Tisza köze fegyveres sírjainak 80%-a összpontosul: Szeged-Fe- hértó B, Topolya-Bánkert, Vágóhíd, Gombos (Bogojevo, Srb) és Dunacséb. A sírleletek alapján a korszakról kialakult kép elég statikus. Ez részben a sírok nagyarányú bolygatottságának a következménye. A korszakról valószínűleg a telepek feldolgozásával árnyaltabb képet kaphatunk. 6. fázis: 730/750-82627 A Duna-Tisza köze késő avar kori emlékanyagában a 8. század közepe körül a Pesti- és Solti-síkságon egészen a Kalocsai 27 Az avar kor végének időpontja vitatott, alsó időpontja a 8. század vége - 9. század eleje, az avar-frank háborúk kora, illetve Krum bolgár kán támadása 803-804- ben. Néhány kutató ezután közvetlenül az övgarnitúrákat előállító műhelyek megszűnésével számol Sárközig új temetők nyitása (Budapest-Nép- stadion, Budapest-Wekerle-telep, Tatárszent- györgy-Szabadrétpuszta, Üllés-Disznójárás, Kunpeszér késői sírcsoportja és Kunadacs- Turupuli-tanya) belső korszakhatár jelez. E temetőket a halotti leplekre vagy a robusztus vaspántokkal, vasalásokkal ellátott koporsókra applikált arany és aranyozott bronz lemezdíszek jellemzik. Ezekben a temetőkben egy újfajta reprezentáció jelenik meg. A nők körében kedveltek lettek az arany vagy az aranyozott, hasáb alakú lengőcsüngős fülbevalók, a gondos kivitelű, egyedi szépségű dobozos boglárok, kedvelté váltak a késő antik ízlésű csüngős gyöngysorok. Az 5. fázis „unalmas", sötét dinnyemag alakú gyöngyei mellett karneol, monokróm, rúdgyöngyök, fóliásak és amphora alakúak is felbukkantak. A férfiak övveretein általános lett a felületi aranyozás. Fegyvereik a széles karú íjak és a keskeny pengéjű, egyélű kardok, miközben más területeken ebben az időszakban már csak elvétve fordulnak elő fegyverek. Ezen kívül Szeged környékén a bizánci eredetű tárgyaknak váratlan koncentrációja jelentkezik: öntött indás, csuklós karperec, cloasonné-rekeszes boglár (Szeged-Kundomb 44. sír), bizánci császárportrés veret (Kiskundorozsma-Kettőshatár II. 434. sír), arany sugaras-gyöngycsüngős fülbevaló (Topolya-Bánkert 221. sír), stb. A makkoserdei temetőben - közel fél évszázados hiátus után - ismét elkezdik a fülkesírba temetést. A terület déli szélénél a 8. század második felében arab dinárok és bizánci solidusok fordulnak elő.28 A terület különleges státuszára (DAIM, Falko 1987155.; SZÁMÉIT, Erik 1987166.), míg mások a kettős keltezés módszerével a 9. századi hosz- szabb továbbélést feltételeznek (SZALONTAI Csaba 1991 463-481.; 1996 145-162.). Szőke Béla Miklós egészen 840 körűiig számol a Zala völgyében avar maradványnépességgel (SZŐKE Béla Miklós 2004, 2008 52.), míg Kralovánszky Alán a 10. századig húzza fel egyes késő avar temetők használatát (KRALOVÁNSZKY Alán 1957175-186.). Nem kívánok állást foglalni a kérdésben, nem is vizsgáltam a Duna-Tisza közi késői temetők felhagyásának időpontját sem. Egyelőre egyetlen olyan temető sem ismert, ahol késő avar és honfoglalás kori sírok közös előfordulása, a honfoglalást megélő avar közösségről tanúskodna. A korszakzáró időpontot - mérlegelés és vizsgálat nélkül - TAKÁCS Miklós 2009, Abb. 1. alapján jelöltem meg. 28 Lelőhelylistájuk KISS Attila 1996 7. lista. 67
