Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Balogh Csilla nek csaknem a harmada, 154 lelőhely sorolható az avar kor első felébe (kora avar kor), ebből 20 lelőhely anyagában az avarkor első és második felének (közép és késő avar kor) leletanyaga is jelen van. 346 lelőhely keltezhető csak az avar kor második felére, és 25 lelőhely esetében a rendelkezésre álló információ alapján a keltezést nem lehetett egyértelműen meghatározni (3. ábra). Az 525 lelőhely közül 463 lelőhely anyagát, 8 039 sír adatát dolgoztam fel leletszinten egy több a többhöz reláción alapuló adatbázisba rendezve. A terület avar lelőhelyeinek mintegy 60%-a közöletlen; ha csak a nagyobb sírszámú temetőket tekintjük, azoknak kb. 40%-a nem publikált (pl. Tiszavárkony- Hugyinpart, Dunacséb [Celarevo, Srb], stb.). A publikálatlan lelőhelyek negyedénél csak adatrögzítésre volt lehetőségem. A publikált sírleletek esetében is elvégeztem a forrásanyag kritikai vizsgálatát, ezért lehetőség szerint a dokumentációt és a tárgyakat is tanulmányozva vettem fel adataikat az adatbázisba. 56 lelőhely anyagát, illetve dokumentációját nem volt lehetőségem tanulmányozni: ezek közé tartoznak azok a publikálatlan anyagok, amelyeket utalásokból ismerünk, de az idők folyamán elpusztultak vagy elkeveredtek, és több kisebb, valamint néhány nagyobb temető és temetőrészlet, amelyek feldolgozás alatt állnak (4. ábra). így az adatbázisból közel 1 000 sír adata hiányzik. Természetesen az ezekről szóló előzetes beszámolókból, kiállítási katalógusokból nyerhető információkat felhasználtam. A legnagyobb problémát a régi ásatások anyaga jelentette, ugyanis sok esetben a leletek már nem voltak síronként külön tartva,6 illetve jó néhány, jelentős temető anyaga megsemmisült.7 6 Csak kiragadott példaként említem a csongrádi múzeum gyűjteményében található Csongrád-Mámai csárdadűlő (LŐRINCZY Gábor 1988 7-21.) és a Csongrád-Kilencesi rakodó (LŐRINCZY Gábor - SZALONTAI Csaba 1993 283, Taf. 1) leleteit, vagy a szegedi múzeum régiségtárában található szeged- öthalmi leleteket (VARÁZSÉJI Gusztáv 1880). 7 Erre a sorsra jutott például a gátéri sírtemető, amelyben Kada Elek mintegy 650 sírt tárt fel. A korabeli híradások alapján az elpusztított temetkezésekkel együtt mintegy 1200-1300-ra becsülhető az előkerült sírok száma, s ezzel az egész Duna-Tisza köze legnagyobb temetője A nagy mennyiségű adat és a mintegy 90%-os feltöltöttségű adatbázis ellenére önmagában a lelőhelyek kvantitatív módszerrel történő vizsgálatával nem lehetett volna objektív eredményt produkálni. A Duna-Tisza közi avar lelőhelyek esetében - de feltehetően ez más régiókra is igaz - a megbízható statisztikának több akadályával is számolni kell. (1) A lelőhelyek között alig akad teljesen feltárt, vagy annak tekinthető temető. A legtöbb esetben csak néhány sír került elő, amelyből semmiképpen nem lehet megsac- colni, hogy mekkora sírszámú temetőkhöz tartoznak. Tehát akár egy temetőre, akár a vizsgált területre vonatkozóan nem rendelkezünk a valós sírszámokkal (5-6. ábra). (2) Az intenzív mezőgazdasági művelés és a csatornázások óta nagyarányú - be nem jelentett - leletpusztulással kell számolnunk. (3) Szembesülnünk kell azzal, hogy a lelőhelyek területi szóródása meglehetősen egyenetlen.8 * * A teljes lelőhely szintű adatgyűjtés után, az eddig előkerült 525 lelőhely területi elhelyezkedése azt mutatja, hogy a sok lelőhely ellenére viszonylag fehér folt a Bajától közvetlenül keletre húzódó löszplató (Illancs), ritkán vannak lelőhelyek a Telecskai-dombok területén és a Ferenc-csatornától délre is. Bácska alsó felében a kevés ismert lelőhely a Ferenc-csatorna mellett mintegy 25-35 km szélességben, illetve a Duna magas partján fekszik. Az egyenetlen szóródás okát kereshetjük részben e területek természeti adottságaiban, hogy nem voltak alkalmasak a megtelepedésre, vagy ami a kutatást megnehezíti, hogy egyes területeken a lelőhelyeket vastag homokréteg fedi (Homokhátság). De néhány helyen egészen biztosan a kutatási/kutatottsági állapotnak tudható be a lelőhelyek kis száma. (4) A régen előkerült leletek esetében sok anyag mára elpusztult, összekeveredett. Ezeknek az adatfelvétele sok pontatlanságot lehetett. Sajnos leletei néhány sírszám nélküli szórvány kivételével nagyrészt megsemmisültek. Az első 297 sír leletanyagát legalább az ásató publikációjából ismerjük (KADA Elek 1905,1906,1908), bár a sír- és tárgyleírások szűkszavúak. A feltárás legnagyobb hiányossága, hogy nem készült róla temetőtérkép. A temető megmaradt maréknyi lelete között nagy valószínűséggel sikerült azonosítani az elpusztultnak hitt páhi-pusztai leletek két darabját: a szűrőkanalat és a lancettát (BALOGH Csilla 2002 309.). 8 Vö. ADAM 2002, Karte 1. 58
