Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László képpen kommentálta: „Filmfelvétel későbbi időpontban itt is feltétlenül elvégzendő".99 Ellenben Martin György csodálkozva figyelt fel arra, hogy a „verbunk szót senki sem ismerte" a településen, ahogyan Fülöpházán sem.100 Érthetetlen viszont az, hogy miért próbálta meg a táncfolklorista mindenáron a „csárdás" vagy a „verbunk" tánctípusokba szorítani a bugaci pásztorok csoportos táncolását, mivel nyilvánvalóan nem csupán verbunkszerű tánctudásuk volt. Kiskundorozsma. A település a redempció során került a Jászkun Kerület tulajdonába, ami Szeged gazdáit, akik a lakatlan pusztát legeltetésre használták, érzékenyen érintette. A 19. századi tagosítások során a szegedi ki- rajzású letelepedők keveredtek a félegyházi és jász kiköltözőkkel.101 A vegyes lakosság ellenére a település hagyományőrzőnek bizonyult, és a 20. század utolsó harmadáig a kutatóknak sikerült adatokat gyűjteniük a régi népéletből. A történeti verbuválásáról 1841- ből vannak adatok, ahogyan arról is, hogyan próbálják tiltani a legények és lányok kocsmai táncolását.102 A táncélet sajátosságát mutatják a lakodalmi a speciális vőfélyversek, ékes bizonyítékul a tréfás verbuválás valamikori meglétének. Továbbá igen értékes és egyedi adat a lányok tánchoz viselt magas sarkú cipőn lévő „ezüst csörgők" viselete!103 Sajnálatosan Kiskundorozsmán önálló táncgyűjtés nem folyt, ami a táncokról ismert - általános lakodalmi táncok és a párostánc röszketős, röszkedtetős, dorozsmais formája -, a Szeged környéki tanyák táncemlékeit idézi fel.104 Bálint Sándor jó ráérzéssel hangoztatta a „szögedi" hatást, és így az általánosabb dél-alföldi régiót vehetjük alapul a valamikori jászkun tulajdonban lévő település tánckultúrájaként. A kiskundorozsmai lakodalmi táncolás két mozzanata, a „sortánc" (menyasszonytánc) és a legény- és lánysereg 99 ZTI, AKT. 715. 100 MARTIN György „Jelentés az 1960. IX. 9 - IX. 16-ig tartó Kecskemét környéki néptáncgyűjtésről". Magyar Tudomány Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, Népzene- és Néptánckutató Osztály Archívum, 715. 101 BÁLINT Sándor 1974-1975 129., 230; TÁLASI István 1977100. 102 GYŐRY Jenő 1937 41-42. 103 GYŐRY Jenő 1937 21., 64. 104 FELFÖLDI László 1978-1979 921. sajátos „búcsútánca" valóban erre a kapcsolatra utal.105 A Dél-Alföldön népszerű rituális búcsútánc dorozsmai változatai a következők voltak: „Utolsónak ment a »búcsútánc«, melyben a legények búcsúztak a vőlegénytől, a koszorúslányok pedig a menyasszonytól, lánypajtásuktól. A vőfély végigtáncolt a menyasz- szonnyal és a koszorúslányokkal, s a végén nevükön szólította a koszorúslegényeket: »... a tánc tizenhárom Varró Ferenc és Gyuris Sándor nevét fölírni ajánlom.« Utoljára, »a tánc huszonhárom«-nál a vőlegény nevét mondta. A legények a saját lányaikkal, a vőlegény pedig a menyasszonnyal táncolta a »búcsútánc«- ot, ők aztán kiszöktek a szobából. Ekkor a tánc megszűnt egy időre."106 A sortánc a kontyolás után következett, amikor már menyecskeruhába öltözött a menyasszony: „A násznagyok elé üres tányért tettek, s aki a menyasszonyt táncra vitte, ebbe dobta a pénzt. A vőfélytől egy asszony vette át a menyasszonyt, ő is fizetett és táncolt vele. Ugyanakkor a vőlegénnyel egy legény kezdte a sortáncot, aki szintén fizetett a tányérba. Az egész násznép végigtáncolt a menyasszonynyal és a vőlegénnyel".107 Kiskunfélegyháza. A település táncéletéről keveset tudunk, azt is korai forrás alapján. Zsigmond Konrád tanító 1902-ben írta le „kis dolgozatában a helyi bált.108 Megjegyezte, hogy táncoltak vonósbandára és rezesbandára egyaránt, kisebb bálokban csak tamburára. A páros csárdás lassú és friss változatát a következőképpen örökítette meg: „A táncz végeztén a legény lippenteni szokott tánczosával, mely abból áll, hogy a leányt a magasba emelinti, és kiáltja, hogy »hopp! hopp!« Ahányszor kiált a legény, annyiszor ugrik a lány". Maácz László és Csenki János a településen az Állami Népi Együttes részére gyermek-, férfi- és páros ci105 BÁLINT Sándor 1978-1979 92., FELFÖLDI László 1978-79 914., GYŐRY Jenő 1937 65; SZOMJAS- SCHIFFERT György 1994 74-84. Kovács János is leírta a szegedi sortáncot monográfiájában, amelyben a vőfély egy rigmussal köszönti be a táncot és kéri fel a muzsikusokat „Rákóczy híres indulójá"-nak eljátszására, KOVÁCS János 1901 291-292. 106 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 84. 107 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 84. 108 ZSIGMOND Konrád, A kiskunfélegyházi tanyai paraszt nép, EA.1228,1902, Néprajzi Múzeum. 190
