Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László kell látnunk".6 Látszólagos tehát az a túlzott historizálás, amivel a magyar népi táncdialektusok és tánctípusok rendszerét a táncfolklorisztika felállította, teljesen mellőzve azt az alapos történelmi-néprajzi kontextust, ami a korrekt társadalomtudomány sine qua nonja.7 Talán az idézett mondat világítja meg legpontosabban a táncfolklorisztika és a táncantropológia közti különbséget, és az előbbi gyengeségét, ami nyilvánvalóvá teszi egyik legnagyobb hiányosságát: az alapos etnográfiai szemléletmód mellőzését. A probléma origója nemcsak a néprajzi tájegység határainak a kérdése, amit korábban már mások, köztük én is, felvetettek, hanem maga a néprajzi adatok szelektív használata.8 Jelen tanulmányban csak a dialektusokba való osztályozást vetem össze alaposabban a Kiskunság történeti és néprajzi adataival, mivel kulcsfontosságú kérdésként merül fel a terület önkényes elhelyezése a táncdialektusok térképén. Mindjárt illik leszögezni azt, hogy ez az elemzés az 1877-ig létező, néprajzi és történeti értelemben vett közjogilag autonóm, gazdasági és kulturális értelemben egységes Kiskunságról és nem a tágabb, mai földrajzi értelemben használt területről szól.9 Ennek a régiónak a táncdialektológiai hovatartozását illetően a kérdés alapvetően az: milyen kutatások alapján dön6 WILLIAMS, Drid 2004 251. 7 Az, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mutatja több hasonló problémára hivatkozás például Zakariás Erzsébet a moldvai és székely táncokról írt tanulmányában. ZAKARIÁS Erzsébet 2010; valamint Könczei Csongor Aranyosszék táncdialektusban való elhelyezésével kapcsolatosan, KÖNCZEI Csongor 2005. 8 Martin György maga írja azt, hogy a „táncdialektusok meghatározásánál ... a lényeges, döntőnek ítélt jelenségeket kell kiválasztanunk, s ezek összessége alapján kell meghatároznunk a táncdialektusok hozzávetőleges határait" (MARTIN György 1970 25.). A zenei és néprajzi dialektusok behatárolása természetesen nem mai probléma. A téma alapos ismertetését lásd: BORSOS Balázs 2011., valamint KOSA László 1998. Csak két olyan releváns tanulmányra utalok még, amelyek nem feltétlenül a kánonná váló definícióra utalnak - Barabás László a Mezőség belső tagolódásának kérdését, magam pedig Kalotaszeg határainak problémájára világítottam rá (BARABÁS László 2007; KÜRTI László 2000). A határ- kutatás elméleti megközelítési lehetőségeiről: KÜRTI László 2008. 9 A terület az azóta eltelt mintegy másfélszáz esztendő alatt sokat változott, sőt az elmúlt néhány évtized revival-jelenségének hatására, még jobban elvesztette történeti kohézióját. Erről szól egy korábbi tanulmányom (KÜRTI LÁSZLÓ 2004a; valamint BORSOS Balázs 2011). főttek arról, hogy a Kiskunság, a maga sajátos történelmi és politikai múltjával melyik dialektushoz tartozzon? Másként fogalmazva: melyek voltak azok a közösségek, amelyek adatai hozzájárultak a kiskunsági táncokról kialakított képhez, ezzel is formálva az adott régió összképét? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, valamint lépéseket teszek a meglévő klasszifikáció helyesbítésére, és a Kiskunság táncéletének pontosabb bemutatására. A KISKUNSÁG TÁNC- FOLKLORISZTIKAI NÉZŐPONTBÓL Tanulmányom elméleti alapját az a megfontolás adja, hogy a néprajzi-történeti értelemben vett Kiskunság és a folklorisztikai táncdialektusban szereplő Kiskunság-elképzelés nem kongruens, tehát nem fedi egymást. A táncfolklorisztika által felállított dialektusi rendszer eredetileg a bartóki népzenei, valamint a nyelvjárási dialektusok mintájára épült fel. Ennek megfelelően a magyar nyelvterületet három nagy táncdialektusra osztották fel: nyugati vagy dunai, középső vagy tiszai és keleti vagy erdélyi.10 Ebben a tipológiában a Kiskunság - a Solt- és Tápió-vidékkel együtt - a nyugati vagy dunai táncdialektus szerves részévé vált.11 Martin György 1964-es művében még óvatosan azt fejtegette, hogy a sárközi-Duna menti táncdialektust addig kell „szélesíteni", amíg a „teljesen ismeretlen, feltáratlan területek (pl. a Kiskunság déli része) határait el nem értük".12 Tehát akkoriban a Kiskunság déli részét „ismeretlen" és „feltáratlan" területként értelmezte, és erre később is utalt, amikor az Alföldet és a Dunántúl északi részét egyaránt „fehér foltnak" tekintette.13 Mindezek ellenére alapművében (Magyar tánctípusok és táncdialektusok) a Kiskunság - összevonva a solti és a Tápió- menti területtel - automatikusan a nyugati, 10 A táncfolklorisztika nem követte Bartók Béla eredeti területi felosztását, amely a régi stílusú népdalhagyományt négy zenei dialektusra osztotta fel (Dunántúl, Felső-Magyarország, Alföld, Erdély); későbbi kutatások Moldvát egy ötödik dialektusba sorolták.(BARTÓK BÉLA 1924, MARTIN György 1970). 11 MARTIN György 1970159. 12 MARTIN György 1964 217. 13 MARTIN György 1970 22. 178
