Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Wicker Erika: Egy dunántúli 16. századi kincslelet délvidéki és balkáni kapcsolatai
CUMANIA 26. Wicker Erika EGY DUNÁNTÚLI 16. SZÁZADI KINCSLELET DÉLVIDÉKI ÉS BALKÁNI KAPCSOLATAI 1982 márciusában Balatonszabadi-Puszta- toronynál, egy középkori erődített templom közvetlen közelében elrejtett kincsleletre bukkantak szőlőtelepítő munkások. A bejelentést követően Magyar Kálmán, a kaposvári múzeum régésze szállt ki a helyszínre, és átvette az összegyűjtött leletek egy részét: „a középkori kerámiákat, a pénzeket és a különböző ezüstös aranytárgyakat [...] Az ágazatvezető feljegyzése szerint az ötvöstárgyak a gödörben egy zacskóban a pénzekkel (4580 db) és a kerámiákkal együtt kerültek elő. A domboldal nagyobb területén szanaszét, a mélyszántás által összeforgatva elszórtan is voltak kerámiák, pénzek és más leletek." Röviddel ezután került sor a lelőhely hitelesítésére, melynek során még több mint 450 érem került elő. Az így ismertté vált kincslelet összesen 10 ötvöstárgyból és 5038 érméből állt,1 - ám természetesen az előkerülés körülményei miatt nem igazolható, hogy a leletegyüttes valóban teljes, azaz minden ránk maradt-e, amit jó fél évszázaddal ezelőtt elrejtettek a ma Balatonszaba- di-Pusztatoronynak nevezett lelőhelyen. Az elrejteni kívánt kincseket tulajdonosuk - térben és időben végtelenül elterjedt szokásokat követve - feltételezhetően egy edénybe helyezve ásta a földbe. Némi kétségem abból adódik, hogy a díszített-festett felszínű korsószerű, 35 cm magas edény2 belső nyakátmérője nagyjából mindössze 5 cm lehetett,3 ami tökéletesen alkalmas arra, hogy az 5000-nél több érmét beleszórják rajta keresztül az edénybe, ám talán - bár végül is nem elképzelhetetlenül - túl szűk ahhoz, hogy egy vászonzacskót, benne minimum a megtalált 10 ötvöstárggyal bele tudjanak erőltetni.4 Nem tudom, hasonló 1 Magyar Kálmán 2008 235-236. 2 Magyar Kálmán 2008 236. 3 A publikált fotó és rajz alapján mértem: Magyar Kálmán 2008 236. 3-4 ábra 4 Az első híradás szerint az ékszerek vászonzacskóban voltak: „Az ágazatvezető feljegyzése szerint az ötvöstárgyak a gödörben egy zacskóban a pénzekkel (4580 db) és a kerámiákkal együtt kerültek elő." Magyar vizsgálat történt-e a pusztatoronyi kincslelet esetében, és mennyire töltötték meg az edényt a pénzek. Talán a vászonzacskót a kincsleletekkel az edény szájára erősítették, egyben lezárva is azt. Lehetséges persze az is, hogy magában az edényben csak a pénzek voltak; az ötvöstárgyakat (10 db vagy annál eredetileg több, ezt már nem is fogjuk megtudni) egy vászonzacskóba téve ásta el az egykori tulajdonos a pénzzel teli edény mellé, az egészet letakarta földdel, és persze valamivel meg is jelölte a helyet, hogy a veszély elmúltával újra magához vehesse elrejtett, összegyűjtött vagyonát. Tudjuk, erre már soha többé nem került sor, s a féltve őrzött vagyon csak fél évszázad múlva került elő. Az edényhez - mely a tipológiai vizsgálatok alapján a 16. század utolsó negyedére keltezhető5 - és a több mint 5000 előkerült pénzhez itt és most nincs hozzáfűznivalóm. Utóbbiak természetesen rendkívül fontosak a kincslelet elrejtésének idejét illetően, vizsgálatuk azonban már korábban megtörtént. Eszerint a legkorábbi érem I. Mátyás (1458-1490) korából származik, az utolsó (beleértve a külhoni vereteket is) Rudolf (1576-1608) dénárja, amit 1591-ben vertek6 - a kincslelet tehát rövidebb- hosszabb idővel ezt követően került a földbe. Kálmán 2008 235.; Persze kérdés, hogy a szőlőtelepítés ágazatvezetője ezt honnan tudna megállapítani...; A kérdéssel Magyar Kálmán nem foglalkozott, tényként írt arról, hogy a munkások „széttört kerámia darabjaira és bennük vászonzacskó nyomait mutató ötvöstárgyakra" bukkantak. Magyar Kálmán 2008 236.; Azt még könnyű elképzelni, hogy a pár ezer ezüstpénzt a tulajdonos becsurgatta az edény nyakán át az edénytestbe, de egy vászonzacskóba rejtett ékszerlelettel (főként, ha eredeti összetétele igazából nem is ismert, tehát akár több ékszerről is szó lehetett!) ezt már nehezebb volt az adott edény nyakának szűk volta miatt megoldani. 5 A vizsgálatokat Parádi Nándor végezte. Magyar Kálmán tanulmányában ezzel összefüggésben az 1591-es dátum is szerepel („A [...] korsó korát - az azt restauráló és beleltározó - Parádi Nándor a IV. század utolsó negyedére (1591) datálta"), melyet nem tudok értelmezni. Magyar Kálmán 2008 238.; 3-4. ábra 6 Az érméket V. Székely György határozta meg: Magyar Kálmán 2008 247-250. 139
