Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - V. Székely György: Elfedett Árpád-kori éremleletek a Duna-Tisza közén
Elfeledett Árpád-kori éremleletek a Duna-Tisza közén A leletben viszonylag csekély a 12. században kibocsátott pénzek aránya, döntő többségüket a 13. század első három évtizedében verték. Az öt korai érseki dénár és a tizenegy Eriacensis-veret mellett mindössze egy windischgrazi pénz származik a 12. századból, míg az 1200-1220 közötti időszakból több mint a pénzek negyede, az 1220 utáni másfél évtizedből pedig a pénzek kétharmada. A lelet összetétele több érdekes megfigyelésre ad lehetőséget. Az érseki veretek közül hiányzik az 1220 után veretett LFr.25. (CNA. Ca20.) típus, bár ez más leletek esetében is előfordult.20 A 12. századi veretek hiányától eltekintve a karinthiai hercegek pénzeinek sorozata szinte teljesnek mondható. A fentiekből azonban a lelet meghatározásának korlátái miatt nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A 13. század első évtizedeiben záródó hazai éremleleteknél megfigyelhető, hogy a hozzávetőleg azonos vagy közeli időpontban kibocsátott érseki és hercegi veretek közül a hercegi veretek csak bizonyos késéssel, néhány éves időeltolódással bukkannak fel a leletekben, de ez a tendencia a tatárjárást megelőzően földbekerült leletek esetében már kevésbé érvényesül.21 E ponton kell érintenünk a lelet záródásának és időbeli felső határának kérdését is. Mivel a leletben előforduló legfiatalabb veretek II. Eberhard érsektől a LFr.28. (CNA. Ca22.) és LFr.29. (CNA. Ca23.), Bernhard hercegtől a LFr.214. (CNA. Cb20.) és LFr.165. (CNA. Cnl9.), melyek kibocsátása az 1230-as évek közepére tehető, így ezek tekinthetők a lelet záróvereteinek. E ponton eltér egymástól a hazai és az osztrák numizmatikusok véleménye, akik közül egyesek számos hasonló ösz- szetételű - a történeti összefüggések alapján nagy valószínűséggel a tatárjárás idején elrejtett - magyarországi lelet elrejtését a század közepére helyezik.22 Más hazai friesachi leletek összetétele alapján tehát az Akasztó- pusztaszentimrei (soltszentimrei) lelet záródása is 1241 előttre tehető, és földbekerülése minden bizonnyal legkésőbb 1241-1242-ben, a tatárjárás idején történhetett. 20 Szatmár/Satu Maré (Ro.): Ban, Herbert 1992 336-337. Tat. 1. 21 V. Székely György 1994116-117. 22 Ban, Herbert 1992 336-337. Tat. 1. KECSKEMÉT VAGY KÖRNYÉKE (1858) (egykor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., ma Bács-Kiskun m.) Az 1858-ban vagy korábban előkerült leletről csupán egy meglehetősen szűkszavú feljegyzés árulkodik a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának leltárkönyvében, ahol a 394/1858. leltári számnál az alábbi bejegyzés olvasható: „Német aprópénz 67 db. Lelőhelye Kecskeméten cserépedényben. Küldi a Kecskeméti Ref. Egyház tanácsa a főiskola kettős példányaiból" P Hasonló tömörségű rövid híradás olvasható az Ipolyi Arnold által összeállított Magyar régészeti krónikában is.23 24 A leletről Hornyik János sem tesz említést, aki pedig jó érzékkel figyelt fel a 19. század második felében Kecskeméten és a város határában előkerült éremleletekre és számos értékes adatot jegyzett fel.25 A lelet tehát legalább 135 darab, de bizonyára annál több ezüstpénzből állt, melyek meghatározását meglehetősen summásan jegyezték fel. Ez sajnos már utólag sem pótolható, mert az Éremtár példányait cserére használták fel, a Kecskeméti Református Főiskola egykori éremgyűjteménye nagyrészt megsemmisült, a megmaradt darabok pedig azo- nosíthatatlanokká váltak. A cserére, illetve a feltételezett leletre vonatkozó további feljegyzések nem ismeretesek, ezekre sem a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárában, sem a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának Irattárában nem sikerült rábukkanni. Mindössze egyetlen olyan adatot találtam, amely esetleg ezzel a lelettel kapcsolatban hozható. A kecskeméti református gimnázium 1857-1858. tanévi beszámolójában a pénzgyűjtemény gyarapításánál megemlítik Horváth János orvost, aki „155 db ezüst régi pénzt” ajándékozott az iskolának.26 * Mindezek alapján csupán feltételezhetjük, hogy a „német aprópénz", ill. a „német apró ezüst érem" kifejezés alatt a tőlünk nyugatabbra fekvő területek pénzkibocsátóinak vereteit értették, így ezek feltételesen osztrák vagy délnémet területről idekerült ezüstpénzek lehettek. 23 MNM. ÉT. 394/1858., régi folyószám: 34/1858. 24 Ipolyi Arnold 1861 310. p. 514. sz., de itt a darabszám 66. 25 Hornyik János 1935 82-90. 26 Pólya József 1858 38-39. Az adatra Székely Gábor hívta fel a figyelmemet, szívességét ezúton is köszönöm. 115
