Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

86 Iványosi-Szabó Tibor megállapítások összegyűjtése fokozottan szükséges. A létükre utaló legelső - előbb idézett - adat is kétségtelenné teszi, hogy a mezőváros szűkebb hivatali szervezetéhez tartoztak, hisz a vallomástételben az adószedőt követően, de a jegyzőt megelőzve tüntették fel őket. Miként később látni fogjuk, ez a sorrend aligha lehet véletlen. A következő esetek azt jelzik, hogy a tanács bírói feladatainak ellátásában nem csak tanúként vettek részt. Egy 1660 februárjában tartott vagyonjogi perben a tanácstagok felsorolását Sárközi János kisbíró zárja. Minden bizonnyal az ő negyedében lakott az alperes.

2'

2 Néhány évvel később egy becsületsértési ügyben a peres felek kibékítésekor a városnak mind a négy kisbírája közreműködött.

2

7' 1665-ben a tanács ismertetése tájékoztat a hivatali szervezetben kapott súlyukról: „Az becsületes városnak gondviselő bírái. Főbíró Hegedűs János uram. Adószedő Böde Lukács. Kisbírák: Szőke János, Sera Mihály, Bodo Pál, Mészáros István. Város nótáriusa György deák..."

27

4 Ez a felsorolás részben azt igazolja, hogy a városi igazgatás egyik meghatározó elemei voltak, másrészt pedig azt, hogy tudatosan külön választották őket a fizetett tisztviselőtől a jegyzőtől. Aligha kétséges, hogy őket is a főbíróhoz hasonlóan választhatták meg az esküdtek. A különféle nyilvántartások alapján az is kétségtelen, hogy - szemben a jegyzővel, csapiárokkal, mészárosokkal - ők is csak egy évre kaptak meghatalmazást feladatuk végzésére. A kisbírók közreműködése nem korlátozódott a város jogszolgáltatására, hanem sokkal inkább a közigazgatáson belül fejtették ki valóban sokrétű feladataikat. Ott találjuk őket a legkülönfélébb súlyú döntések során a főbíró, az adószedő és a tanácstagok mellett. Ezekben az évtizedekben a mindenkori tanács egyik fontos feladatának tekintette, hogy a város lakóinak minél nagyobb hányadát be tudják vonni mind az adóztatásba, mind pedig a különféle ingyenmunkák végzésébe, hogy így az egy családfőre jutó teher minél kisebb legyen. Ezért a város határában lévő szántókból igyekeztek biztosítani megfelelő területet azok számára, akiknek ezek megműveléséhez megfelelő munkaerejük és igás állatuk volt. Ezek a hosszú távra szóló adományozások több száz gazda életkörülményeit alapvetően meghatározták. A döntéseknél a kisbírók csaknem kivétel nélkül jelen voltak. „Szívós Mihály kertjét megkérte Bozo János bíró uramtól, kisbírák jelenlétekben..."7^ „...Réfalvi Máté kért egy kis kertet meg... Jelenlétében főbíró Totth György urunk, kisbírák: Magó Mihály, Mété Kováts, Györfi János."

27

6 Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért vált szükségessé Kecskeméten - a többi mezővárostól eltérően - egy ilyen testület létrehozása. Erre egyenlőre csak feltételezés formájában adhatunk választ. A XVII. század második felében a városban lakó családok száma elérte a 8-9 százat, sőt a század végén az adókönyvekben ezer 27

2 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 19%. 71-72. 27

3 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 98-99. 27

4 IV. 1508. c/ 1665.2. 27

5 IV. 1504. m/ Robotlajstrom 1664. 221-223. 27

6 IV. 1510. i/ 1676. 7. Hasonló kérelmeket tucatjával jegyeztek fel ezekben az évtizedekben.