Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
62 Iványosi-Szabó Tibor XVI-XVII. századon belül nem kaptak meghatározó szerepet sem a közigazgatásban, sem a bíráskodásban, sem pedig a gazdasági életben. Leíró jellegű forrásaink rendkívüli szűkössége miatt nem ritkán válik bizonytalanná e korszak kutatója. Ennek egyik esete az esküdtekkel együtt említett polgárok kiléte. Már többször említett 1423. évi oklevelében feltűntek mint a városért felelős személyek. 1663-ban a népgyűlés határozatának megerősítőjeként a főbíró helyettesét, az esküdt tanácsbeli személyeket, közönséges embereket és a város egész lakosságát említik. 1672-ben, amikor Kalocsa János főbíró elszámolt előző évi munkájáról, a hét esküdt tanácsbeli személy mellett „közrendűek pedig: Varga Mihály, ugyan másik Varga Mihály, Barthai Péter, Szabó Márton, Balassa György s többek felesen jelen lévén". 16 X 1673-ban a juhászok megregulázása érdekében hozott statútum elfogadásakor is az esküdteken kívül megjelentek „Az juhos gazdák is felesen, ismét az juhászok képében Bab Mihály és Szalai Lukács." 16 9 Érdemes egy újabb esetet idézni, amely az esküdtek közreműködéséhez, a tanácsi munka egyik legfontosabb területéhez, a korabeli bíráskodás jogi-formai körülményeihez adalékul szolgálhat. 1678-ban Tegzes János esküvel vallotta, hogy Léván két ökrét végvári katonák tőle elvették. Ezen az eskütételen „Jelen voltak [a főbíró, a kisbírák, négy esküdt és] és köz ember Mátyás Kovács uram is jelen volt." 17 0 Tehát kétségtelenül visszatérő esetről van szó. Bár a megfogalmazás egyik esetben sem azonos, a szövegkörnyezet alapján nem lehet egyértelműen értelmezni az idézett eljárásokat, mégis valószínű, hogy a jelzett személyek a város szegényebb lakosságának képviselőjeként voltak jelen - viszonylagos rendszerességgel - a tanácskozásokon. 17 1 A tanács A magyar alsó szintű közigazgatáson belül a városok és mezővárosok legfőbb irányító testülete már a középkor végétől a tanács volt. Ez a testület már a XIV. század óta szervezte az egyes települések életét. Forrásaink rendkívüli hézagossága miatt nem tudjuk pontosan meghatározni, Kecskeméten mettől kezdve működött ez a testület, amely a város - feudális-rendi keretek között eléggé behatárolt - autonómiájának 17 2 a legfőbb letéteményese volt. Miként erre már hivatkoztunk, a legelső erre utaló írott emlékünk 1423-ból való, amikor Zsigmond király a-a tanács korai formáját képező - körösi és a kecskeméti bírákat, esküdteket és polgárokat eltiltotta a környező kun települések háborgatásától. 17 3 Ez a szervezet tudatosan törekedett arra, hogy a térségben az oppidum jogait bővítse, lehetőségeit minél 16 8 A felsoroltak kivétel nélkül csekély vagyonú gazdák voltak. IV. 1510. i/ 1672. 35-36. 16 9IV. 1510. i/ 1672.2-4. 17 0IV. 1508. c/ 1677/1678. 262-263. 1 1 Mindenképpen érdekes kutatási téma lehetne, hogy az előző és következő évszázadokban fellelhető-e ez a gyakorlat. 17 2 Erre vonatkozóan I. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2008. 17 3 „Item Judici et Juratis, caeterisque Civibus, et universis Hospitibus Oppidi Nostri Kechkemet vocati."
