Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 59 muk, más néven marhaszámuk alapján lehet különbséget tenni."'" Az az 52 gazda (8%), aki száz, vagy annál kevesebb vadszám után adózott, igen jómódú középbirtokos volt, és a tőlük behajtott adó összege 17-22 forint körüli volt.

16

1 Száznál több vadszám után 48 gazda (6,3%) fizetett adót. így a rájuk kivetett teljes adó összege 23 és 90 forint között változott."'

2 Tekintettel a feudális-rendi viszonyokra, és a mezővárosok vagyont tisztelő paraszti mentalitására, már az is feltűnő, hogy két rendkívül csekély vagyonú személy bekerülhetett az esküdtek közé. Elképzelhető, hogy a korábbi évtizedekben szüleik még lényegesen jobb módúak lehettek. Az viszont több mint figyelemre méltó, hogy az esküdtek harmada (32%) a kisbirtokosok közül verbuválódott. Mivel a középbirtokosok adták az esküdtek 21%-át, e két vagyoni csoportból került ki az esküdtek több mint fele. A számában legcsekélyebb, de egyben leggazdagabb réteg biztosította maga számára a lehetőségek 38%-át. Valójában a döntések meghozatalakor befolyásuk, szerepük a tényleges számuknál, arányuknál is lényegesen nagyobb volt, mivel ők vettek részt leggyakrabban az üléseken, ők hallathatták szavukat leginkább. Természetesen ingatag támasz lenne csaknem félévszázad társadalmi sajátosságait egyetlen időmetszet alapján meghatározni. Ezért egy közel harminc évvel későbbi állapotot is célszerű felvázolni és elemezni. A kilencvenes évek gazdaságivagyoni helyzetét döntően meghatározta a rendkívül kíméletlen adóztatás, a korábbi számottevő paraszti vagyont felőrlő rablások, a szinte követhetetlen, felmérhetetlen mennyiségű hosszúfuvar, a nagy létszámú katonaság beszállásolása stb. Ezek eredménye az 1689-ben készült három adóösszeírás alapján szemléletesen lemérhető. Talán érthető, hogy a korábban használt értékhatárok, megkövetelt adóösszegek itt változtatás nélkül nem követhetők. Bár a paraszti vagyon, főleg pedig a jószágállomány és a pénztartalék töredékére csökkent, a szántóföldek, a szőlők és egyéb ingatlanok nagyobbrészt megmaradtak. A társadalmon belül a különféle rétegek közötti egykori számottevő különbségek, ha jelentősen módosultak is, teljesen nem tűntek el, csak a gazdagok és a jómódúak száma erősen mérséklődött, míg a csekély vagyonúak és az ágrólszakadtak aránya tetemesen megnőtt. Ez a sajátos adónem főként a hódoltság alatti mezővárosokban vált általánossá. Egy vadszám egy szarvasmarha átlagértékét jelentette. A lovakon, szarvasmarhákon és juhokon kívül beszámították a malmokat és a készpénzt is. Ekkor egy vadszám után 10 dénárt szabtak ki. "'' Megerősíti ennek a beosztásnak az elfogadhatóságát az a tény, hogy 1672-ben 354 főtől szedtek be a városban gabonadézsmát: 63 fő adott be 21 negyednél többet, 85 gazda adott be 11-20 negyed gabonát. IVÁNYOSISZABÓ Tibor 2006. 39-44. 16

2 IV. 1508. c/ 1662. 24-130. 16

3 Az adatok egy készülőfélben levő feldolgozásból valók.