Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

236 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta tettek bele. De a fűszerpaprikát csak akkor tették bele az ételbe, mikor az már jó háromnegyed részig megfőtt, mert különben beleég a paprika és megkeseredik. Mielőtt készre fő, az utóbbi időben Pirosaranyat vagy Bugac vérét, azaz fűszeres paprikasürítményt is szoktak beletenni. Gulyásleves. A leveshez oldalast, nyakas, szegyes részt használtak fel apró darabokra vágva. A nagyon apróra vágott hagymát megdinsztelték, törött paprikával megszórták, s rögtön felengedték, s keménymaggal, zöld paprikával főzték meg. Ha öregebb volt az állat, akkor krumplit és zöldséget is főztek bele. Sültek. Az állat combos részét kispékelték szalonnával, fokhagymával, megborsozták, majd egy napot állt a pácban. Felszeletelve sütötték ki. Szalmakrumplival vagy kihabosított krumplipürével és párolt fehér vagy lila káposztával fogyasztották. Hidegtálként is kínálták. Az egybesült vagy nyárson sült bárányt nem szerették, mert az a tápos bárány húsából nem ízletes. Az exportra szánt bárányt táppal is etették, s ez a bárány nem olyan ízletes, mint a birkahús. A bárány combját megspékelve, lefóliázott tepsiben egészben is meg szokták sütni. A tepsibe tett húst vöröshagymával beterítették, sallangosra szeletelve, hogy szépen átjárja. A párolás után levették a fóliát, majd rátették a hagymát és együtt sütötték, közben locsolgatták a szaftjával. Bárányhúslevesek. Oldalast, nyakas részeket és vegyesen csontos húsokat használtak fel hozzá, bezöldségelték, majd a megfőtt, a húst kivették, a levét pedig tésztával befőzték. A lakodalmakban a juhászok voltak a bárányhúsleves elkészítésének a specialistái. A bárányból savanykás levest is főztek tejfölös habarással. Apróra vágott zöldségekkel együtt főzték meg a bárányhúst, majd tejföllel savanyították. A legelőkelőbb ételnek a báránygulyás levest tartották, melybe apró csipetkét főztek bele. A gulyásleveseket elsősorban hétköznapokon, míg a pörköltet és a spékelt húsokat az ünnepnapokon tálalták fel. A XX. században a tanyasi gazdaságokban a parasztok által felnevelt állatok közül ősszel volt szokás levágni egy-egy állatot, különösen valamilyen kiemelt alkalommal: lakodalomra vagy szüretre, esetleg csépléskor. De ahol kedvelték, hétköznap is megfőzték. A tehetősebb parasztasszonyok a piacon is megvásárolták, s hétköznap is fogyasztották. Húsvét előtt a báránynak volt nagy keletje. A parasztok az idősebb birkákat szerették levágni, mert az ízletesebb volt. A XX. század első felében, amikor még nem volt általános a hűtőszekrény használata, késő ősszel vágták le a birkát. Fontos volt az, hogy a faggyút megfelelő módon távolítsák el: a faggyút a hártyával együtt kell lehúzni róla, az árvahúst, a bőr alatti húst nem szabad bevágni. A húst fölvitték a padlásra - nyersen összedarabolva -, ott kifagyott, s akár egy hónapig is kitartott, nem használták fel egyszerre.