Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

202 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Szatmári Lajos cukrászdájában az 1930-as évek közepétől mindennapos kínálat volt a krémes, a francia krémes, a Párizsi desszert, a francia teasütemény, a sós teasütemény, a mignon, a habroló (tojáshabbal vagy tejszínnel), az isler, a mézes alvé, a házi krémből készült desszert, a lúdláb és télen a Rigó Jancsi. Mindennap 34 féle tortából lehetett választani, így kínáltak Dobos-, csokoládés-, puncs-, oroszkrém-, dió-, gesztenyés-, és Jogász tortát is, amelyeket felszeletelve, de egészben meghagyva kerültek az üzletbe. A francia teasüteményt nagyon szerették, mindig volt a Szatmári üzletben. A kevert linzer tésztát nem lekvárral, hanem párizsi krémmel töltötték. Csokoládéba mártották, vagy spriccelték. 5-6 féle készült belőlük egyszerre és kilóra árulták. A cukrászda pultjában sorba voltak téve szépen a tálcán a csokoládés, a vaníliás, a diós puszedli, a mogyorós puszedli. Egy-egy ízű-színű sütemény egy-egy sorban volt elhelyezve. Sós aprósüteményt is kínáltak mindennap. Hajtogatott vajas tésztából készült a borjúvelővel töltött hasé, a sajtos párna, amelyet sós-sajtos krémmel, sajttal megszórva árultak. A sajtos aprósüteményt késsel vágták különböző formákra, melyet sajttal, köménymaggal szórtak meg. Szatmári Lajos rétest is kínált a cukrászdájában, de hajtogatott vajas tésztából készítette almás, diós, mákos, túrós töltelékkel. Egy-egy szálat sütöttek mindegyikből. Az alvét, - a főzött tojáshabcsók, melynek habja negyed részben mézből állt és diót kevertek bele - nagyon szerették. A felvert habba - géppel - mézes cukrot csurgattak, addig keverték, míg kihűlt. Ostyalapra kenték, majd rátették a másik lapot. Felvágni csak akkor lehetett, ha megpuhult az ostya. Szezonális sütemény volt a gesztenyéből készült krém, a kocka, a karamellbe mártott gesztenyeszív, és a gesztenyepüré. A somlói galuska a cukrászdában ritkán készült a XX. század közepéig, de megrendelésre készítették, amikor búcsúba, vásárba, lakodalomba készültek a félegyháziak. A fagylaltot az első tavaszi jó idő beköszöntével már el lehetett készíteni. A cukrászok egymást lesték, ha az egyik elkezdte, már csinálta a másik is - emlékezett Hajnal Imre a Szatmári cukrásznál eltöltött inasévekre. Négy-ötféle fagylaltot főztek, legkedveltebb a vanília, a csokoládé és a puncs volt. Egy nap 40-50 kilógramm is elfogyott sokszor egy cukrásznál, még kevés is volt. Bent az üzletben is volt egy kis gép, ott is készült fagylalt. Az alapját, a fagylaltlét elkészítették a műhelyben, majd utána ízesítettek. Tejes kannába vitték az üzletbe, majd áttették a pixisekhe, abból adagolták, adagolókanállal. Pestről hozták a tölcsért, többfélét is árultak. 50 fillér volt egy adag, egy gombóc az 1940-es években. Az 1930-40-es években a húsvéti és a karácsonyi ünnepekre bővült a Szatmári cukrászda választéka. Pozsonyi kiflit, diós-, mákos bejglit naponta 40-50 db-ot is sütöttek karácsonyra, mellette habcsókot, díszeket, mézes süteményt, mézescsókot és a marcipánt is az inas és a segéd készítette a Szatmári cukrász műhelyében. Zserbót is csak ünnepekre sütöttek. Rácsos linzert, barna linzert, linzer koszorút és