Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 163 Szabadszálláson a lakodalmi étrend része volt a tejbegrízből készült hók nevű sült pép. 5-6 kg grízes lisztet megfőztek tejben, majd cukorral felvert tojásfehérjé­vel és kikevert sárgájával fellazították. Az így összeállított pépet kuglófsütőkbe, lábasokba öntötték, majd kemencében vagy sütőben kisütötték. Vaníliás cukorral és reszelt citromhéjjal szórták meg. 1 7 Árpából Az árpát többnyire állati takarmánynak használták. Az árpakása, a hántolt ár­pa vagy gersli a XX. században mint önálló kásaétel alapanyaga már ritkán szere­pel a félegyházi paraszti és polgári konyhákon. Az már inkább előfordult, hogy hurkába töltötték, vagy a töltött káposzta, a szárma töltelékébe, s magába a sava­nyúkáposzta-főzelékbe tettek belőle, mely sűrítette is az ételt. A zöldséglevest is sűríthették árpakásával, azaz gerslivel. Az árpakása első szegedi előfordulását 1558-ból Bálint Sándor említi meg ta­nulmányában: Aznap harpakásával főtt kappant ögyék és főtt vizet igyék. Szegeden a XX. század közepén is szokásban volt árpakásalevest, tréfás tápai nevén paripa­finglevest főzni, főleg disznótor után, a megmaradt disznóbőrrel. Oszentiváni idős asszonyok emlékeztek arra, hogy régente árpamamaliga is került az asztalra. Csongrádon az árpakását ínségeledelként említették. 1'' Kukoricából A kukorica új keletű növény Európában, mely az Újvilágból került hozzánk, de igen hamar meghonosodott, s igen sokféle kása- és pépes étel készült belőle. A megőrölt kukoricát sűrű szitán átszitálták: a szitán áthulló, apró, finom rész a liszt, a fennmaradó, nagyobb szemcséjű pedig a kása (dara). A XX. század közepéig a félegyházi paraszti konyhákon a következő ételeket készítették kukoricakásából, illetve kukoricalisztből: a görhét, a kását, a gancát, a málét és gombócot. Ezek kása-, illetve főtt és sült pépes ételek. A kukoricakása étel alapanyaga a kása, azaz a dara, melyet legegyszerűbb formájában sós vízben főztek meg. A meleg kását hideg tejjel vagy aludttejjel, a hideg kását meleg tejjel fogyasztották. Az is előfordult, hogy a már háromnegyed részig vízben megfőtt kásához tejet adtak (Vi liter víz + % liter tej), s cukrot is tet­tek hozzá. Ezt az ételt ebédre adták második fogásnak egy-egy tartalmas leves után. A polgári konyhákon is kedvelt volt a kukoricakása, melynek desszert jellegű változata a kukoricakása-koch. A tejben puhára főtt kukoricakásához hozzáadják a tojás cukorral kikevert sárgáját és a fehérjéből felvert habot, s mazsolával vagy cukrozott narancshéjjal fűszerezik, majd kizsírozott formában pirosra sütik. 1 7 ORSZÁG Mária 1977.4. 1 8 BÁLINT Sándor 1977. 132. 1 9 SZŰCS Judit 2003. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom