Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
252 Székely Gábor nos volt. A posztóruhák legértékesebb díszei a már említett ezüstgombok. A mente a női viseletnek is része volt. A férfiaknál a süveg általános, a kalap, kalpag ekkor még ritkább volt. Az egyik végrendeletben említett „december" nem más, mint finomabb vadbörrel prémezett mente.A legkorábbi időkben gyakran emlegetett kürdi nem más, mint egy női dolmányféle, amelyet külföldi posztófajtákból készítettek. 21 0 Drága volt, ezért egymásra hagyományozták. A peres iratokban, tanúvallomásokban is előfordul, hiszen gyakran csábított lopásra. Szerényebb viselethez egyszerűbb, olcsóbb anyagból is készítették. A női viselet a XVII-XVIII. században a közrendűek körében és munkára: a hagyományos fehér ingváll és ingalj, egyszerű szoknya, sokféle kendő és vállkendő. Általánosan elterjedt a mente viselete. Subát ezen a vidéken az asszonyok nem viseltek, ködmönt igen. Az ünnepi viselet rendkívül változatos és gazdag volt, az ünnepi ruhatár jó példáját láthatjuk Ballabás Anna (református lelkész felesége), Herczeg Jánosné (református főbíró felesége) és Garzó Istvánné végrendeletének és inventáriurnának szövegében. A végrendeletek mellett még számos más korabeli forrás tartalmaz - ezekkel párhuzamosan - összevethető viselettörténeti adatokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezekhez hiteles képi ábrázolást is találhatunk a református egyház II. sz. anyakönyvében, amely mintegy összefoglalja és illusztrálja a végrendeletekben foglaltakat. Ezt az anyakönyvet, amely egyháztörténeti, helytörténeti és művészettörténeti szempontból egyaránt becses darabja a kecskeméti gyűjteménynek, 1777-től 1803-ig vezették. 1781-ben Göböl Gáspár prédikátor a három rovat (keresztelés, házasság, temetés) elé újszövetségi idézetekkel ellátott képeket festetett Herczeg Péter (Georgius Petrus Herczeg) királyi mérnökkel. 2X Í' A keresztelést és az esküvőt bemutató képeken a korabeli ünnepi viselet is megjelenik. A keresztelőt ábrázoló képen a fiatalabb nő (valószínűleg a keresztanya) lila színű szoknyában, ugyanilyen színű, felöltött, erős nyakkivágású mentében, szürke selyemzsinórozással, szürke prémmel. A mente alól kilátszik a fekete váll felső része. Fekete hímzett fátyolkötővel, magas sarkú félcipőben, lila harisnyával. A lehajtott fejjel, kevésbé díszes ruhában ábrázolt idősebb nő (valószínűleg az anya, esetleg a bábaasszony) sötétkék, rókatorkos mentében áll. Feje sötét selyemkendővel bekötve. A háttal álló férfi (a keresztapa vagy az apa) kékes-lila, szürke zsinórozású mentében, nadrágban, copfba kötött hajjal látható. 2* 7 28 4 PAPP László 1930b. 132. :8 í PAPP László 1930b. 132-133. Papp László 1711 után már nem talált adatot a kürdire, de a fentebb idézett végrendeleti adatok igazolják későbbi használatát is. :8 Í' Göböl Gáspár életéről és munkásságáról lásd Nádor Zsófia: Göböl Gáspár. In: MAMÜL III. 2005. 315-316., lásd még POLGÁR Mihály 1858. 53. Göböl Gáspár mecenatúrájáról lásd SÜMEGI György 1994., a képekről VEREBÉLYI Kincső 2002. 114-115., a református anyakönyvek képeiről általában lásd uő 1988. 28 7 KREK II. sz. anyakönyv, 3.; PAPP László 1930b. 131.; SÜMEGI György 1994. 52. A kereszteléshez kapcsolódó korabeli szokásokról lásd S. LACKOVITS Emőke 1985. és BÁRTH Dániel 2003. 143-219.
