Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból

212 Székely Gábor A végrendeleteket a helyi gyakorlat szerint általában három-négy, nem ritkán hat-hét aláírással hitelesítették.

7

9 A legelső testamentumok hitelesítői között megtalálhatóak a városi tisztséget viselők neve - így például Kamarás Ambrus, Szentkirályi Pál, Kalocsa András -, ami bizonyítja, hogy a városi tanács kezdettől fogva törekedett jogilag képzett embereit igénybe venni, és kivételesnek tekinthető az alkalmi tanúk előtt tett testálás.*" Az aláírók között megtalálhatjuk a céhek képviselőit, városi elöljárókat, tisztségviselőket, és az egyházhoz és a református kollégiumhoz közeli írástudó személyeket. Veresmarti Pál gondviselő, Medgyaszay Mihály kántor, Szívós Mihály, Pap István, Tegzes János egyházi gondviselő, Veresmarti Lázi Péter prédikátor, Ölvedi András prédikátor, Decsi Sámuel, Bíró Gergely, Kalocsa István főbíró, Muraközy Sámuel jegyző, főbíró, Csáktornyai Ferenc jegyző,*' Garzó István, Hajagos János, Bíró György, Sárközy Pál jegyző, főbíró, Somogyi András tanácsnok,*

2 Herczeg János főbíró és mások is többször szerepelnek aláíróként, sőt többségük maga is végrendelkezett. Szenczi Ötvös István végrendeletének hitelesítéséhez a korabeli ötvös céh minden jeles mestere kivonult: Tar Illyés, Tar György, Cseh György, Csorcsán Mihály.*

1 A mesteremberek, az egyházi és a városi elöljárók egyaránt saját pecsétgyűrűjüket használták a viaszpecsétekhez. Pétör kovács végrendeletének hitelesítéséhez ugyanazt a KP monogramot és patkót ábrázoló pecsétnyomó gyűrűt nyomták rá mindegyik aláíráshoz (valószínűleg a hitelesítők között szereplő Pal kovács gyűrűjét), és ez a gyakorlat a továbbiakban is hasonló volt.

M A szövegben vagy a hitelesítő aláírások közelében néhány végrendeletben átokformulák is helyet kaptak, mint pl. Katona István esetében: „Átokban legyen az "'Nánásy szerint tanúzásra alkalmatlan személyek a 12 éven aluliak, a megháborodott elméjűek, a részegek, a vakok és a süketek. A nem nagyon süket ember még esetleg elfogadható tanúként. Megjegyzi, hogy a parasztok végrendeleteihez rendszerint elégséges két tanú. NÁNÁSY Benjamin 1798. 392.; TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 149. Az 1824-es kecskeméti statutum eképpen szabályozta a kérdést: ,,5.§. ... Ha a rendelkezések bírói kiküldetés mellett tétetnek és a Levelestár házba beadatnak, a bírói küldöttségen kívül két tanúnál több külső solemnitásokra nézve nem kívántatik. Ha a testamentumok bírói kiküldetés nélkül tétetnek, akkoron, ha a rendelkező írni tud, három tanúk lésznek szükségesek, ha pedig írástudatlan, négy tanúk. Valamint szinte a szóbeli testamentumokban is mindenkor megkívántatnak. Továbbá az írástudók, habár zárva teszik is testamentumaikat, azok elfogadódnak, de úgy, hogy 3 tanúk előtt nyilatkoztassák ki, hogy azon levélben az ö testamentumi rendelések foglaltatik. Önként értődvén, hogy a fentebb említett tanúk a testamentumtételkor mindenkor együtt jelen legyenek. Ha azonban valaki rendelkezését maga írta. és solemnisátió végeit másokkal aláíratja, ezen testamentumok is törvényes erejűeknek tartatnak, valaminI azok is. melyek az írni tudó rendelkező által bépecsételve személyesen a bíróságnak béadatnak. " IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991a. 234-235. 8

0 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002- 2004. I. 7. Ugyanakkor Gyöngyösön még a hódoltság utolsó időszakában is a református egyház töltötte be a városi magisztrátus ilyen irányú feladatait. NÉMETH Gábor 1991. 17. A városi tanács működéséről lásd részletesebben BÁLINTNÉ MIKES Katalin 1979. és KISFALUDY Katalin 1992. 8

1 Lásd róla HORNYIK János 1935c. 8

3 Esetét lásd: A végrendelkezök és végrendeleteik című fejezetben. 8

3 Szenczi Ötvös István 1679. KREK 11/3. Tar György és Cseh György gondviselőként szerepel a templomépítést megörökítő emléktáblán is. Csorcsán Mihályról és Tar Györgyről lásd BOBROVSZKY Ida 1980. 35., Cseh Györgyről i. m. 32. és BOBROVSZKY Ida 1993., a korabeli kecskeméti ötvösségről uő 1974. 8

4 Szende Katalin kutatásaiból tudjuk, hogy a középkori városokban, így Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen is szokásban volt, hogy a pecséttel nem rendelkező tanúk kölcsönkérték valamelyik másik tanú pecsétjét (sigillum) és azt használták, és ezt a corroboratióban külön megjegyezték. SZENDE Katalin 2004b. 78.