Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai

Az apári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai 179 A bérmanevek tanúsága Mint minden személyneveket tartalmazó jegyzék, a bérmálási jegyzékek névtani vizsgálatokra is alkalmasak. Történeti néprajzi szempontból fontos tudatosítani, hogy a bérmanevek gyakoriságának, divatjainak elemzése rámutathat a népi szenttisztelet irányaira, regionális jellemzőire és azok változásaira, még akkor is, ha adott esetben nehezen eldönthető, hogy egy-egy bérmanév mögött egyéni választás vagy papi javaslat áll.

4" További vizsgálatra alkalmas kérdés, hogy mennyire és mikortól érhető tetten az az egyházi törekvés, amely szerint a bérmálkozóknak a bérmaszülők keresztnevét kell követni. A bérmanevek népszerűségi mutatóit néhány kiválasztott évkörön keresztül igyekeztem reprezentálni (Függelék III.). Megállapítható, hogy a XX. század második felében feloldódtak azok a rigorózus egyházi irányelvek, amelyek a „bérmanév = védőszent" azonosításon alapultak, és a választott nevek egyre inkább az aktuális névdivatokat tükrözik. Ezzel párhuzamosan a felhasznált nevek kínálata, száma is megnövekedett. Az 1970-es években a kettős nevek gyakorlata is feltűnik (pl. Zsolt-Imre, Ida-Mária, Györgyi-Mária). Jellemző adat, hogy 1974-ben egy, anyja után az ódivatú Etelka keresztnévvel rendelkező bérmálkozó - mintegy kompenzálásként - az akkoriban nagyon divatos Ildikó-Gabriella kettős bérmanevet követelte ki magának. A bérmaszülő keresztnevének átvétele a XVIII. század végén és a XIX. század első felében korántsem tűnik tendenciózusnak. Az 1790. évi jegyzék néhány feltűnő egyezése után egy évszázaddal később, 1888-ban még csupán a bérmálkozók egynegyedénél (23,5%) figyelhető meg a bérmaszülővel való (tudatos vagy véletlen) névegyezés. A XX. század elejétől ez az arány fokozatosan növekedett. Valódi tendenciáról, ilyen jellegű tudatos törekvésről csak az 1950-es évektől beszélhetünk, amikor már általában a bérmálkozók egyharmada, a 60-as, 70-es években pedig csaknem fele követte a bérmaszülő keresztnevét. A korábban egyértelműen mutatkozó trend a század utolsó harmadában visszafordult. 1990-ben a 63 bérmálkozóból már csak 26 esetben egyezett találunk egyezést, és ez az arány az utóbbi években tovább csökkent. A bérmaszülők szerepe A bérmálási jegyzékek egyik fontos rovatát a bérmaszülők nevének névsora jelenti. Altalánosságban megállapítható, hogy Alpáron - az egyházi előírásoknak megfelelően - bérmálkozókként egy bérmaszülőt választottak. Nem találunk példát arra, hogy egy bérmálkozóhoz ellenkező nemű bérmaszülő tartozott volna, noha az 4

0 Utóbbi feltételezhető például az 1888-ban megbérmált három cigány fiútestvér (Géró-család) esetében, akik jól hangzó és antropológiai attribútumokat hordozó bérmanévként a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevét kapták.