Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Wicker Erika: Azonosságok és hasonlóságok az iszlám köznépi és a hódoltság kori rác-vlah temetkezési szokásokban

Azonosságok és hasonlóságok... 61 Az iszlám sírok jelölése ezeken kívül más módon is történhet. Néhány példa: Törökország egyes vidékein a múlt században a „férfi sírjára lándzsáját, az asszonyéra sátoroszlopot, a gyermekére pedig bölcsőjét" állították fel.

423 Dagesztánban pedig olykor fegyver helyettesíti a szalagos fejfát: „2 síron magas póznán kard van kitűzve, egyikben sheik, főpap, másikban mollati eltemetve. " A magyarországi temetőkben a 18. századtól jelölték a sírokat fejfákkal, gombfákkal,

425 fa sírjeleket azonban régészeti módszerekkel még nem sikerült megfigyelni.

426 Arra sem voltak eddig közvetlen adataink, hogy a magyarországi hódoltság kori balkáni lakosság bármilyen módon jelölte volna a sírokat. Mithay Sándor azonban úgy vélte, hogy mivel a győri temetőben „ igen ritka a rátemetés, minden esetben a sírok megjelölésére gondolunk. "

427 Azt a cirill feliratú fakeresztet, mely itt, azaz az ún. Rác-temető területén még 1913-ban is megvolt, feltehetően csak az ott eltemetettek emlékérejóval később állították.

428 Másik írásos adatunk a bácsalmási temetőre vonatkozik, melyet - bár az 1719-ben új helyen újratelepült faluban templom körüli temető is volt, - kisebb-nagyobb intenzitással egészen a 18. század végéig használtak: „Éppen a távolság miatt nagyon el volt hanyagolva: nem volt kerítése, ezért: a jószág bejárt legelészni, sőt a csordapásztorok tüzet rakván, még a régi kereszteket is elégették. " 429 Ezek a keresztek - ha valóban keresztek voltak, és nem fából készült, egyéb sírjelek, - azonban feltehetően a temető használatának legkésőbbi idejéből valók, s az akkor eltemetetteknek már semmi közük nem volt az 1560 körül ide települt rác-vlah népességhez. A bácsalmási temető 2002. évi feltárása során a temető inkább családi sírcsoportos, túlnyomórészt koporsó nélküli részén két sír feltárásakor kerültek elő egykori sírjelek maradványai. A két temetkezés a domb nyugati lejtőjén feküdt, amelyre az évszázadok során rákerült a dombtető talajának egy része. Az egykori, bizonnyal kitört sírjelek alsó részét a folyamatos mezőgazdasági munkák sem érték el. Az egyik sírban fülesgombbal, gyűrűvel eltemetett halott feküdt csúcsos fedésű padkakoporsójában. A sír fej felőli keskenyebb végének közepén, a sírfenéktől 52 cm-rel magasabban 10 cm hosszú, 9 cm széles, 3-4 cm vastag deszkadarabot találVÁMBÉRY Ármin 1885.303. SZÁDECZKY-KARDOSS László 1895. 181. BALASSA Iván 1989.68. A fa sírjeleknek, mivel „a mai gyakorlattal minden bizonnyal egyezően a temetést követően a puha sírhantva nyomhatták bele, még csak a helyük és ezáltal létük sem volt eddig sehol régészetileg megfogható. " LŐ VEI Pál 2005.79. MITHAY Sándor 1985. 196. MITHAY Sándor 1985. 196-197. Egy 1738. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az 1719-ben a mai helyén megalapított falunak kezdetben két temetője volt. „Az egyik egészen kis temető a templomocska körül: egy másik nagyobb kint a határban. [...] Mikor [...] a nép is jobban szaporodott, már nem használták a templom körüli temetőt, hanem csak azt, amelyik künn volt a határban. [...] amelyről azt írják, hogy háromnegyed órányira van a községtől, és hogy a temető régi, a török kivonulásának idejéből való. [...] ez a régi óalmási temető lehetett, melyet a község áttelepülése után továbbra is használnak" UDVARDY József 2003. 95-96.