Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén

Méhészet Lajosmizsén 309 A méz nem ipari, háztartásbeli felhasználása azonban jelentős, hiszen a táplál­kozáshoz elengedhetetlen volt. Tea-kávé édesítése; gyerekek, asszonyok kenyérre kenve fogyasztották; kalácsok-sütemények ízesítése; befőttek tartósítása; 52 a lépes­méz, színméz fogyasztása - csecsemők, gyerekek körében; ünnepi étel: karácsony­böjti vacsora, mákos gubához is szívesen használták. A társas összejövetelek fontos csemegéje: a Luca-napi (december 13.) hagyományos táncos összejöveteleken fo­gyasztott, mézes-mákos kukorica, amit lányok készítettek. A mézes bor, mézes pálin­ka - nemcsak a gömöri falvakban volt ünnepi alkalmak itala. Vidékünkön mézes­bort és pálinkát ittak rendszeresen ittak disznótorban 53 és csigacsináláskor is. 54 Hús­véti locsoláskor a legényeket a lányos háznál mézes pálinkával kínálták. Mézsör készítéséhez a sonkolyban maradt mézet használták fel. A sonkolyra vizet öntöttek, a tűzhelyen, a kemencepadkán melegítették. A forrás közben keletkező habot szedőka­nállal leszedték, addig ismételték, amíg a folyadék teljesen letisztult. Majd fahordók­ba öntötték át és erjesztették. A mézecet is ismert volt, ami hasonlóan készült, mint a mézsör, úgy, hogy az üvegeket az erjedő folyadékkal nem töltik meg teljesen, nem fedik le, így az erjedt lé egy bizonyos idő múlva megsavanyodik és ételek savanyítá­sára alkalmas. De betegségek gyógyítására, főleg Reumás betegnél is alkalmazták. Kuriózumként kell megemlíteni a „tordaipogátsá"-X, amit többfelé többféleképpen ismertek, 55 de a lajosmizsei asztalra másféle mézes édességek kerültek. A Bende­Pinczés család - az egyik első vendéglős-kereskedő család a községben - hagyatéká­ban több olyan sütemény recept maradt fenn, amelyhez mézet használtak. Ilyen volt az egyszerű mézeskalács, a mézes pogácsa, a mézes puszedli, a mézes pite, és a híres „három meszelyes mézes sütemény", ami onnan kapta a nevét, hogy hárommeszely liszt és egy meszely méz kellett elkészítéséhez. 5 A Kónya-Papp családban meggybefőttet mézzel tettek el télire. Kónya család tagjai az 1920-as években mé­hészkedtek de mivel a nagy gazdaságot tovább kellett vinni, nem maradt idő a méhészetre, mivel ez egész em­bert kívánó tevékenységnek számított. Disznóölést követő vacsora, ahol evés-ivás, borozgatás, vidámság, elsőrendű alkalom volt a közös dalolásra, tréfálkozásnak, mesélésnek és alakoskodásnak... (PÓCS Éva 1977. 591.) A társasmunkák alkalmával, lakodalom előtti munkában a lakodalmas háznál, a gazdasszonyok egész nap ké­szítik a levesbe való csigatésztát. Gyakran kisebb mulatsággal végződik, ahol,,eltapossák a csigát" (GYÖRGYI Erzsébet 1977. 500.). „Csigacsináló" csigacsináló tábla, tésztacsináló: a lakodalmi húslevesbe főzött csigatészta megsodrására szolgáló kis kézi eszköz, a csigacsináló borda pálcikával... (HOFER Tamás 1977. 500.) RUDNAY János 1987. 75. Hozzávalók: 30 dkg méz, 20 dkg cukor, 2 dl tejjel felfőzve 114 Celsius-fokig- ez hosszúszálnak felel meg, vagyis a főzőkanál bemártásával mintát véve két ujjunkkal hosszú szálat tudunk a cu­korból húzni. Lehűlés után 60 dkg búzalisztet belekeverve két napig pihentették. Ezután 1 tojást, 10 dkg vajat, 2 dkg szalalkálit, fél-fél g finomra őrölt fahéjat, szegfűszeget, szegfűborsot és késhegynyi feketeborsot kevertek hozzá és alaposan összedagasztották. Megformázás után rákenték a tojássárgáját és sütötték közepesen meleg sütőben a 3-4 dkg-os darabokat. Egyesek ujjal kipróbálva rövid szálú cukrot főztek, azt hozzáöntötték a felvert tojásfehérjéhez és azzal sütés után bevonták, majd kemencében, sütőben megszárították. Bende István (1870-1957) vendéglősről van szó, akinek Etelka nevű lánya (1896-1993), Pinczés Gyula keres­kedőhöz (1889-1962) ment férjhez. Kéziratos recepteskönyvében ez áll: „3 meszely barnás lisztet tálban elkeve­rünk elegendő szegfűszeggel és fahélyal, s egy késhegynyi szódabicarbónával. Egy meszely mézet 25 dkg czukorral felforralva, forrón a liszt közé keverünk, táblára téve kigyúrjuk, s vékonyra nyújtva formákba szaggat­juk. A tepsit nem kell kikenni és gyorsan bánjunk vele."

Next

/
Oldalképek
Tartalom