Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 181 A vetésnek két módja volt ismeretes: a kapával (Haua) vagy a töltögetőekével (Häufalapßuag) történő vetés. Az előző évi betakarítás után különválogatott vetni való krumplit (Steckkrampiara) használták fel a vetéshez. De a szegények, akiknek nem volt elegendő vetni valójuk, az étkezési burgonyát jó vastagon meghámozták, s a héjat vetették el - a rajta lévő csírák hajtottak ki. A gumó középső részét pedig étkezésre használták fel. 97 A hajósi családok többnyire ma is kapával vetik a krumplit. Mendlert István parasztgazda évtizedek óta ugyanazokkal a mozdulatokkal végzi ezt a munkát - de a többség által végzett technikától kissé eltérő módon: Először sorolva lett a föld, sorolóval (Ziarkl, cirkli) - ma is ezt csinálom. Arra kellett vigyázni, hogy szépek, egyenesek legyenek a sorok, mert akkor az asszony megszólta a férjét, hogy nem lett szép a sor. Ezt az ügyes ember meg tudta csinálni. Aki nem volt ügyes, az kihúzott egy zsineget. Két ember vetette: a férfi kapával fészket csinált, az asszony pedig beletett egy-két darab krumplit. De én nem azt a földet teszem vissza, amit kivettem. Csinálok egy lukat, abba beleteszem a krumplit, és a következő luknak a földjével betakarom az előzőt. Csak az elsőt kellett megoldani... Mendier Jánosné Fuszenecker Terézia nagygazda családjában háromnegyed egy hold krumpliföldjük volt. Április végén - május elején vetették. Erre volt egy mondás is: Kascht mi stecka, wenn da witt, vaar em Maeia kämm i itt. Azaz: 'Bármikor is vetsz engem, május előtt nem érkezem' - mondja a krumpli. Tehát a népi gyakorlat szerint a burgonyát nem érdemes nagyon korán elvetni. Úgy kellett beosztani a munkát, hogy egy férfi - egy nő, hogy párban legyenek. A férfi csinálta a kapával a lukat, a nő beledobta, a férfi ráhúzta a földet. Egy fészekbe két közepes gumót raktak. A XX. század első felében a burgonya betakarítása az augusztus - szeptember eleje közötti időszakban történt. A kapával a bokor alá nyúlva, egyetlen mozdulattal fordították ki a fészket. Általában a férfi kapálta ki a krumplit, de az asszony is elvégezhette ezt a munkát. Ha többen vettek részt a munkában, az egyik pár a sor egyik végébe állt, a másik a másik végén kezdte. Ha elkészültek, ugyanígy beálltak a következő sorba. A termést kosarakba gyűjtötték, majd az osztályozva kosarakba szedett gumókat ott, a sorban töltötték zsákokba. A zsákokat megjelölték aszerint, hogy vetni való krumpli (Steckkrampiara), étkezési burgonya vagy az állatok etetésére való sérült vagy apró gumó volt benne. De ha nedves volt a föld, akkor nem szedték föl rögtön a kiszedett krumplit a földről, hanem hagyták megszikkadni, s akkor a zsákban le tudták róla rázni a földet. Ma a raselzsákon keresztül könnyen kihullik a föld. A tárolás előtt nem tartják Máshol az is előfordult, hogy négyfelé vágták a burgonyát, hogy szaporítsák a vetni valót. (Aipli Gyula közlése Szabadszállásról.)
