Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 159 Sokféle szilvát is termeltek: vörösszilvát (Pflamma), ringlót (Ringlotta), mirabólát vagy mirabolánt, azaz fosókaszilvát (Schluckrla), melyet sárga és kék színben is lehetett találni. A besztercei (Besterzei) volt a magvaváló, a vörösszilva azonban nem volt az. Valamint többféle meggy és cseresznye, sárgabarack és őszibarack is ismeretes volt: virágmeggy (Straußwaichsala), függőmeggy (Hangwaichsala), cigánymeggy (Zigeinrwaichsala), dunsztolni való meggy (Danschtwaichsala), szívcseresznye (Heazzkriasa), kerekcseresznye (randi Kriasa), Aprikosa (sárgabarack), Marilla ('félvad sárgabarack'), Pamaranza (Duránszky, nem magvaváló sárgabarack') és a Pfiarscheng (őszibarack). Minden családnak volt legalább egy birsalmája a háznál vagy a szőlőben, a hajósi utcák pedig tele voltak diófákkal és szilvafákkal, de meggyfákkal is. Néhány család cukordinnyét (Zuckrmilauna), azaz sárgadinnyét is termelt, mert annak az indázata nem volt olyan nagy, mint a görögdinnyéé (Wassrmilauna 'vizesdinnye'/ Többféle dió (Nuß) is megtermett, melyek fajtanevei közül ma már csak a Grieblnußra emlékeznek: azt mondják róla, hogy fölösleges volt föltörni, mert olyan szövevényes-tekervényes volt a belseje, hogy ki sem lehetett szedni belőle a magvakat egészben, pedig igen magas olajtartalmú volt. Valamint ismert volt apapírhéjú dió (Papiarnuß) és az egyszerű nevű nagy és kis dió (großi és kleini Nuß). Ezek a régi fajták ma már nem léteznek. Micsoda fák voltak annak idején! Vastag törzsűek - és nem vakarta senki a törzsüket, senki nem metszette az ágait, nem meszelte, nem permetezte. És mégis milyen nagy fák lettek! Micsoda körtefák! Semmi gondozást nem igényeltek. Nem metszették őket - úgy hagyták, ahogy növekedtek - emlékezett Kübler István. Voltak olyan almafajták is amelyeket el lehetett tenni télire. A nagyapámnak volt egy olyan almafája, ez olyan savanyú volt, ha már megláttam, összefutott a nyálam. És akkor ezek föl lettek téve a padlásra. Csak úgy szabadon. Vagy rátették a búzarakásra, meg a búzában is tartották. En oda télen szigorúan följártam, a padlásra, ezért az almáért. Mikor mentem az iskolába, a tarisznyába tettem egyet. Méhészet A XXI. század elején a régi ártéri méhészetre vonatkozóan már csak töredékes szájhagyomány áll a rendelkezésünkre. A napjainkig fennmaradt földrajzi nevek is tanúskodnak a méhészkedés gyakorlatáról: az Imastand

78 és talán a Stockmarascht.

1 Az Imastand ('Méhes') dűlőnév talán az egykori mézlelőhelyet vagy méznyerőhelyet jelentette - nagyon régi elnevezésnek tartják az idős hajósi parasztemberek. Ez a Dusnok felé eső határréImme (német) - méh, lm - méh, Ima - méhek (Hajóson). Stock- vessző, méhkas, csonk, ami kihajt.