Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai
A helvéciaiak búcsújárási szokásai 389 Szentkútnál jártam, Rád is gondoltam, Ezt a kis ajándékot Neked onnan hoztam. Jellegzetes verebélyi búcsúfiák voltak hajdanán a díszesen festett verebélyi bot 45 , gereblye és fokos. S nyakba akasztva hazavitték. De szintén gyakori ajándék a mézeskalácsszív és az olvasó. Búcsúfiát a búcsústól minden otthon maradó családtag kapott, mégha csekély értékűt is. Ilyen ajándék volt az árvalányhaj-bokréta, a papírforgó, vagy pár szem cukorka, a különféle játék. A mai búcsúfia között már nem csak vallásos jellegű tárgyak, gyertyák, szentképek, szentszobrok és olvasók találhatók. Hanem gyakori ajándék, illetve emlék a kegyhelyről készült képeslap, imádságos és énekes füzetecskék is. Nem vallásos jellegű ajándékot is gyakran vásároltak az emberek, pl. gyermekjátékot, ruházati cikket stb. Búcsújáró helyeink többségének sajátossága, hogy a tisztelet tárgyai között szentkutak, források is szerepelnek. Ilyen található Mátraverebélyen is. A zarándokok ebből a forrásvízből vagy kútvízből visznek haza, hiszen gyógyító erejűnek, többnyire a Mária-jelenés kapcsán csodatevőnek tartják. Korábban a szentkúti víz kultuszához kapcsolódó vizes korsó, bögre, kancsó is kedvelt búcsúfia volt. Egykor a hegyoldal mészkövein talált csigákból és kagylókból fűztek fűzért a búcsúsok, s nyakba akasztva hazavitték. Ma a forrásvíz hazavitelére műanyag üvegeket hoznak magukkal, vagy a búcsú vásárban kapható szenteltvíztartó szobrocskákat vesznek. A búcsúban vett búcsúfiát a nagymisén megáldja a pap, de az ajándéktárgyak szentelmény jellege ma már csak a jellegzetesebb vallásos tárgyú búcsúfiához kapcsolódik. Teljesen elhomályosulóban van az a naiv bensőséges hiedelem, hogy a kegykép, kegyszobor csodatevő erejéből átszáll valami a búcsúfiába. Hazafelé a búcsúból A búcsúsok visszaútja már számos profán jellegű szokáselemet tartalmaz. A csoportok kora délután készülődnek a visszafelé útra. Meg van beszélve az időpont, hogy mikor találkozzanak a busznál. Korábban pedig, a gyalogos zarándoklatok idején, a találkozás helyét jelölték meg, mert a búcsú ideje alatt mindenki szabadon járhatótt-kelhetett. Amikor már együtt voltak, ismét bementek a templomba, vagy föl a Lourdes-i barlanghoz, és elköszöntek a Szűzanyától. A búcsúhelytől imákkal, énekekkel vettek búcsút. 46 A templomban összegyűlve mindnyájan térdre borultak a főoltár előtt és vezetőjük fennhangon mondta az imát: Ezek görbe botok, piros, sárga és zöld csíkokkal. Ősük a középkori zarándokok zarándokbotja. BARNA Gábor 1986. 46. Eckert Irma hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet a Kalocsa vidéki búcsújárási szokásoknál. ECKERT Irma 1937. 179-180.
