Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
Nyelvrendi perlekedések 109 Az esperes január 23-án beszámolt az érseknek a szántovai helyzetről. Szerinte a dolog „általános diagnózisa" az, hogy Bátori plébános bátortalansága és ijedelme nagyobb volt, mint az elégedetlen fél tüntetése, a magyarok által beadott, a rendelet visszavonását kérelmező folyamodvány rugója pedig nem az egyházhatóság rossz akaratú félrevezetése, hanem pusztán az ijedelem volt. Összesen két tüntetés irányult a plébános ellen. Az első apró szentek napján (december 28.), amikor 30-40 pálinkás sokac suprikázás 55 közben berontott a plébániára, és emelt hangon kijelentette a plébánosnak, hogyha a magyarok feles isteni tiszteletet kapnak, akkor ők nazarénusokká lesznek. Ezt követően a plébános már a rendelet visszavonását kérelmezte. A másik tüntetés újévkor, tehát a rendelet kihirdetése napján volt, amely abból állt, hogy a templomból hazamenő plébánost az ott ácsorgó asszonysereg és fiatalság lehurrogta. A hívők templomi nyelvkérdését Maison Mihály esperesnek nem sikerült békés úton elintéznie, és azt sem tudta kideríteni, hogy a „közönség" miképp jutott a rendelet tudomására még annak kihirdetése előtt. 56 A szántovai ünnepfelosztási rendeletet tanulmányozva azonban megjegyzi, hogy egy a magyarokra nézve sértő pontot talált, miszerint a búcsú napján minden évben sokac a prédikáció, de „a búcsú főünnepe a népnek", ezért Szántován is a rigyicai 57 szokást javasolta bevezetni, ahol a magyarok és németek közt feles arányban oszlik meg az istentisztelet nyelve. Az esperesi vizsgálatot követően az érsek 1897. február 6-án újból elrendelte 5291. számú rendeletének végrehajtását azzal a megjegyzéssel, hogy azt a plébános február 28-án hirdesse ki ismét, és csak március 7-én, vagyis böjt első vasárnapján lépjen hatályba. 58 Az érsek azért hagyott ennyi időt a kihirdetésig, hogy amennyiben a pap a szóban forgó szabályzaton esetleg még valamit módosítani szeretne, legyen ideje azt jelenteni felettesének. Mivel az érsek az esperestől úgy értesült, hogy a magyarok sérelmesnek tartják a szabályzat azon pontját, mely szerint a templombúcsú napja mindig a sokacoké, ezért feltette Bátori plébánosnak a kérdést: Nem lenne célszerű ebben is az egyenlőség elvét érvényesíteni? 59 A Szent István-nap „magyar nemzeti-ünnep lévén, természetszerűleg magyar nyelven kell hogy megünnepeltessék"'. 60 Az érsek Bátori Jánosnak azt tanácsolta, hogy az esetleges zavargások elkerülése végett tanácsos lenne a községi elöljáróságot és a járási főszolgabíróságot is KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/392. A bajai suprikálásról: DANKÓ Imre 1958. KFL. L 1. b. Hercegszántó 1897/551/18/6. Rigyica település neve később Regőcére változott, ma Szerbiában található (Ridica). KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/551. Az esperes az ünnepek részletezésére nézve a rigyicai szokást javasolta Szántován is bevezetni, mivel e tekintetben Rigyicán felességi viszony van a magyarok és németek közt. KFL. 1. 1. b. Hercegszántó 1897/551/18/6. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/551.
