Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 251 lőn tartott vagy oda időnként kicsapott lovakat meg szokták bélyegezni. 1857-ben a községháza leltárában szerepel a következő tétel: padláson bélyeg vas. 51 Markó Tamás szerint a 19. század harmadik negyedében külön legelt az igás lovak ménese és a csikók ménese. Rájuk a csikós számadó vigyázott néhány bujtárral. A jobbágyvilágban együtt legelhetett az uraság és a jobbágyság ménese. Illetve másféle jószága. Az úrbéri per után (1854-1868.) elkülönült az urasági és a községi legelő. Az egész legelőt 638 parcellára osztották, s a volt zsellérek illetve a közbirtokosok birtokarányuk alapján kaptak belőle. A per után készített kataszteri térképhez egy névsort is készítettek, amelyben minden név után feltüntették, hogy az illető hány 638-ad résszel rendelkezik. Itt együtt szerepelnek a közbirtokosság tagjai, a község mint testület, a községben élő iparosok, zsidó kereskedők és a volt zsellérek. A 6, 8, 10, 12-ed résszel rendelkezők kirínak a sorból, hisz legtöbbjük ennél kevesebbel rendelkezett. 52 Néprajzkutatók szerint a régi legelőközösség csökevényes maradványa volt a legeltetési társulat. A Bátyai Legeltetési Társulat elődje már 1868-tól működött, s az 1960-as évekig őrizte azt a kis füzetet, amelyet a kalocsai M. Kir. Gazdasági Népiskola könyvtárából kölcsönöztek ki. 53 A Legeltetési Társulat megalakulásáról, szervezeti felépítéséről és működéséről a Bátya életrajza с könyvemben bővebben olvashatunk. 54 A társulat gondoskodott a legelő tüsökirtásáról és a pásztorok felfogadásáról is. A legelő azonban ekkorra már jóformán kizárólag a szarvasmarhák kihajtására szolgált. A 20. században, amikor már általánossá vált az istállózó tartás, a lovak a falusi házhoz épített istállóban éjszakáztak. Nyaranta azonban szokás volt, hogy a lovakat gazdájuk éjszakára a legelőre küldte, ahol vagy a legényfiú vigyázott rájuk vagy a Jóisten. 55 A hiedelemtörténetek gyakran kezdődnek így: Két embör elmönt lovakat legeltetni éccakának idejin. Öregök úgy möntek legeltetni lovakat. És akkor közibük elgyütt a lámpás. 5b Régön az emberek éccaka ki szokták vezetni a lovakat a legelőre legeltetni. Egy bácsi is Szent György napkor a lovait legeltette. 51 A legényfiú ilyenkor kipányvázta a lovakat, vagy béklyót, nyűgöt tett az első lábukra. Arra kellett csak ügyelni, hogy az állatok kárba ne menjenek. Ilyen alkalmakkor több lólegeltető fiú is a fűben heverészve egész éjszaka beszélgetett. Néha azonban baj is történhetett, mint arról a következő, Jéló Pál által elmondott történet, tanúskodik: Apám Ocsénybe vót csépelni. Anyám meg kiküldött délután legeltetni. Jó bepálinkáztam, azután mentem ki az Agina-barába. Kinyűgöztem a lovakat, aztán 51 BL Bátya V. 309/2 1857/58. 52 FEHÉR Zoltán 1996. 151. 53 Legeltetési Társulatok alakítása az osztatlan közös legelőkről szóló 1913. évi X. törvényczikk alapján. Bp. 1914. 54 FEHÉR Zoltán 1996. 151-152. 55 Ak.: Kapitány János, 69 é. (1969). 56 FEHÉR Zoltán: 1975. 766. 57 Uo. 1115.
