Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Wicker Erika: Crkve, Klisza, Gradina, Klostr. Középkori településeket jelző határrészek Bács-Bodrog vármegyében
34 Wicker Erika 202 laktak. A bajai náhijebeli Szeremiénben azonban 1578-ban már 66 hánét írtak össze, számuk 1580-ban ugyanennyi volt, 1590-re 75-re duzzadt. Máig nyitott kérdés, hogy „hol feküdt a török korban Szeremle", melynek lakossága szinte folyamatosan változtatta helyét a mai településtől északra volt Duna-szigetek között, 205 majd „1773-ban települt csak át Szeremle arra a Duna bal parti területre, ahonnan közel negyed évezreddel korábban eltávozott. " 206 A falu határában számos olyan lelőhelyről tudunk, melyek feltehetően szintén a település török kori gyakori költözködésével hozhatók kapcsolatba, 207 pontos azonosításuk azonban további kutatásokat igényel. A „Szrimlyánszka Klisza" kétségtelenül a szeremlei pusztatemplommal azonos. Bizonnyal ugyanerről szól Vratislav báró beszámolója, aki 1591-ben errefelé járván leírta, hogy „itt is van keresztyén templom, csakhogy egészen puszta és elhagyott, mind az által tartanak benne isteni tiszteletet. " 208 A templom egy évszázad múltán is állt - bár ekkori állapotáról, használatáról nincsenek adataink. Lassan azonban rommá vált, de a határperek tanúsága szerint még a 18. század első harmadában is jól látszottak a „régi Szeremlyei Templom" maradványai. 209 Az 1726. évi határper egyik magyar tanuja „az Templomot az Attyátul is hallotta Szeremlyeinek lenni, s érte vagy egy magoságára az kőfalát fel lenni. " Egy másik tanú a templom „fenn álló falait is circ. fél ölnyi magosságra élte és látta Szemeivel. " 210 A romokról azonban a környékbeli délszlávok egy része már nem tudta, hogy minek a maradványai lehettek. A 17. század első évtizede körül született Tyiro Kernyio, borsodi, majd dautovai lakos „az puszta Épületet látta régenten, kinek mégh térgyén fölül való maghossághu kőfala volt, de mi volt és mindek neveztetett, nem tudgya. " 202 IVÁNYI István 1909. 1. 128. 203 ENGEL Pál 2002. (BDG 29. sz.); IVÁNYI István 1909. 1. 128. 204 Hegyi Klára ezzel a címmel egész fejezetet szentel Szeremlének. HEGYI Klára 1976. 192-206. 205 Szeremle lakossága „a török hódoltság kezdetén a Duna jobb partjára költözött, majd - további négyszeri helyváltoztatás után - 1773-ban tért vissza első és egyben jelenlegi helyére. " GÁL Zoltán 1997. 775.; Az 1732beli határperben megkérdezettek többsége „úgy tudta, hogy a szeremleieknek ez a mostani a harmadik lakóhelyük." HEGYI Klára 1976. 192.; Ugyanekkor viszont a lakosok egy része azt vallotta, „hogy mindenkor ott laktak a szeremleiek, az hol most az falu vagyon." Uo. 193.; Igaz, közben átmenetileg el is költöztek „az török az csavargó hajdúk miatt [...] (de később - WE) megint ugyanazon helyre visszaszállottak, az hol most laknak." Uo. 193.; A 18. századi határperekben szereplők vallomásai alapján Bárth János 5 faluhelyet és 6 költözést rekonstruált. BÁRTH János 1989. 360-363. 206 BÁRTH János 1989. 374. 207 Szeremle - Ártér; Bikaakól; Felső Illés kertje; Nagy Pandúr sziget. WICKER Erika 2004. 87-88.; WICKER Erika 2006. 105-107. és 109. lelőhelyek. 208 VRATISLAV báró 1591. 202. 209 Egy 1726. évi határperben az akkor 30 éves bátai lakos vallotta, hogy „az attya, gyakorta midőn Bátárúl Bajára mentek volna, s az meglátott puszta templomhoz érkeztek volna, mondotta az Attya néki, mutatván a Telekel és a templomot, ezám úgymond fiam a Régi Szeremlyei Templom és Telek. " BÁRTH János 1989. 363364. 210 BÁRTH János 1989. 364.; WICKER Erika 2004. 86. 211 BÁRTH János 1989. 364.; A tanút 120 évesnek nevezi a határper, ami nyilván erősen túlzó, de mindenképpen jelzi, hogy igen idős emberről van szó.
