Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 183 Ritkábban a lánykérés estéjétől, gyakrabban az első templomi kihirdetés napjától a vőlegény a menyasszonynál aludt. A meghívások sorát a kereszt- és bérmaszülőkkel kezdték. Igyekezni kellett, mert csak vasárnap délutánonként jártak, hiszen délelőtt a templomban volt mindenki. Az emberek már várták a jegyespárt. Azok bementek, köszöntek: - Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Globt zes Chrischtes!) - Mindörökké. Amen. (Nebigkeit.) Üljetek le, foglaljatok helyet! (Neammid Platz, hockidna!) Leültek, és rögtön elmondták, hogy ezen és ezen a napon lakodalmat ülnek. Mindjárt rátértek a tárgyra, mert sietniük kellett. Süteménnyel, a vőlegényt borral is kínálták. Amikor még nem volt szódavíz, csak tiszta bort vagy vizet ittak. Aztán máris tovább mentek. Tíz percig vagy esetleg negyed óráig maradtak, tovább nem emlékezett Mendier Ferencné Geiger Mária. Ahol kiterjedt volt a rokonság, és nem volt elég tehetős a család, ott nem hívhattak meg minden rokont, mert akkor a fél falut meg kellett volna hívni. Csak azokat hívták, akikkel szorosabban tartották a kapcsolatot, vagy akiknél már voltak lakodalomban, így tehát a kölcsönösség alapján hívták vissza őket. Ha egy házba elmentek hívogatni, akkor minden ott lakó családtagra vonatkozott a meghívás. Akik nem akarták egy később esedékes esküvőre visszahívni a meghívókat, azok nem mentek el a lakodalomba. Ha valaki csak a negyedik héten kapta meg a lakodalmi meghívást, az megsértődött, és nem ment el, mert késve értesítették. A két vagy három vasárnapi hívogatás után, közvetlenül a lakodalom előtti napon a vőlegény és egy csutorás legény, a koszorús legény, más néven a vőfély reacht Gsell - még egyszer meghívtak mindenkit a másnapi lakodalomba. A vőlegény a mellén, a koszorúslegény pedig a kalapjába tűzve viselték a virágot ez alkalommal. E második meghívás szövege így szólt: - Jöjjenek el mindnyájan holnap a lakodalomba, a kutyákat és macskákat is hozzák el! (Kammid au maarga ällige ufd Hochzait, d Hand and d Katza sollid au no kamma!) - de ezt a végét csak jó ismerősöknél lehetett hozzábiggyeszteni. Az is szokásban volt, hogy szegényembereket, koldusokat hívtak meg a lakodalomba, de azok csak az étkezésre mentek el. Volt egy cigány a faluban, Dajka András, annak biztos, hogy adtak valamit. Az meg volt tisztelve, mert ha valakinek volt valami eladó - egy üszője, tehene, lova vagy csikója -, akkor szóltak ennek az Andrásnak, és az mindjárt hozott vevőt. Az olyan megtisztelt ember volt: cigánykupec. Az kinn lakott a falu szélén egy putriban. A kocsmaudvaron adtak neki ennivalót. Ha jártak a családhoz napszámosok egész évre, akkor azokat is meghívták, ha jó kapcsolat volt közöttük. Azok is csak az étkezésre mentek el.