Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

182 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária tamm), fehér nyakfodor

18 (Schmiesl), a hát közepéig érő gyöngyszalag (Nuschtrabendl). A kézben és a kézen: karikagyűrű (Ehreng), rózsafüzér (Beattnuschtr), imakönyv (Beattbiachle). A díszzsebkendő (Sacktiachle) ezúttal nem a szoknyába volt tűzve, hanem a kezében tartotta. A menyasszony hat copfból fonott haja kontynak feltekerve a fejére volt tűzve, bársony szalaggal körbefogva, a pántlika mellett rozmaringág volt körben mögé tűzve. A rozmaringág a menyasszonyság jele volt. Az úrizopf (Hearrazopf) ünnepi kontyot jelent. Elkészítéséhez minden nagylánynak volt egy fésülő asszonya (Kamplare), egy lánytestvér vagy az édesanya vagy egy szomszádasszony személyében. Elkészítése kb. háromnegyed órát vett igénybe. Bevizezték a hajat, és a haj dússágától függően hat-nyolc, egyenként öt tincsből álló copfot fontak. Végül középről kezdve és körkörösen haladva kb. harminc darab kis hajtű segítségével elkészült a konty. A közepére vagy egy muskátlivirágot vagy egy strasszot tettek. Az is szokás volt, hogy a leány a medáljába (Terle) betette annak a legénynek a képét, aki megtetszett neki. Ha megunta a legényt, vagy az elmaradt, akkor kidobta a képét, és beletette a másik legény képét. Házasságkötés után már a saját meg a férje esküvői képe volt benne. A nagylány adhatott egy saját hímzésű zsebkendőt az udvarlónak. A vőlegény viseletdarabjai: a legfinomabb vászonból készült, csipkés fehér vőlegénying ing (saidana Bräutlengmascha), fekete kordbársony nadrág (schwazi rippigi Samidhosa), fekete simabársony kabátka (schwazglatta Samidmutz), fekete simabársony lajbi (schwazglatts Laible), láncon függő óra és a lajbin medál (Uhr mit dr Kettamm and a Terii em Laibli dana), fekete pörgekalap (randa Huat), fekete csizma vagy csukott szandál (schwazi Tschischama odr zuini Sandal), hozzá hófehér vigonyazokni

19 (schneewaißi Vigognasock). A vőlegényi kabát belső gomblyukába egy piros szalag volt duplán belefűzve, belül elbújtatva, a Reekie alatt, s a csak húszcentis vége lógott ki a kabát alól. Ez a piros szalag pedig a vőlegénység jele volt. Az apácánk, a Franciska mindig azt mondta: - Lányok, arra kérlek benneteket, ha egyszer férjhez mentek, azt a piros szalagot a vőlegénynek ne tegyétek a ruhájára! De mi mégis megtettük, mert ez volt a szokás - emlékezett Ginál Andrásné Mendier Regina. Az első hívogatás a templomi kihirdetés után, a második pedig a lakodalom előtti napon történt. Vagy egy hét jegyesség után indult el az ifjú pár hívogatni, vagy már az első hirdetés délutánján útra keltek. Legtöbben három vasárnapot szántak a rokonok és barátok meghívására. 18 Schmieslkraga vagy gleita Kraga a rakott gallér neve. A nyakfodor még az 1920-as években is rakva volt. 19 Vigognasock - vigonyazokni: tiszta pamutból készült zokni (vigonya - anyagnév: 'tiszta pamut').