Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Fehér Zoltán: „Erdőn terem, vízen szól” – Kísérlet egy bátyai szerelmi ajándék elemzésére

404 Fehér Zoltán dás

ban — írja — szinte a kezdetektől jelen van ... az az elképzelés, miszerint a néprajzi tárgyak különféle anyagban megnyilvánuló népi alkotások - keletkezésük valódi dátumától függetlenül - régi korok, letűnt emlékeit őrzik.

75 Hasonlóképpen a mai ember racionális felfogása hangzik Gunda Béla következő szavaiból: Természetesen a díszítmény, a díszes tárgyak legnagyobb része eredetileg nem mágikus tartalmú, s nem lehet azokon valami ősi világkép, szexuális érzés kifejeződését látni vagy beleérezni™ Domanovszky György elismeri, hogy a díszítmények egyes részének szimbolikus értéke van, illetőleg volt, - de hozzáteszi - ezek jó részének értelmét, tartalmát azonban kivitelezőik nem ismerték, vagyis csak egyszerű díszítőelemként alkalmazták. Mindehhez még megjegyzi: az egyes motívumoknak, rózsának, szegfűnek, pávának stb. nincs általánosan elfogadott jelképértékük. Nincs országos, de még regionális, sőt helyi jelentőségű szimbolika sem.

11 Csilléry Klára meg egyenesen a szerelmi ajándékok díszítésének ilyen értelmű üzenetét tagadja, magáévá téve Hofer Tamás véleményét. A díszítmények korábban valószínűleg nem hordoztak szimbolikus értelmet, ilyen legalábbis a korai geometrikus jellegű díszítésben nem mutatható hitelesen ki: feltehetőleg ekkor a jelentést az adományozáshoz kapcsolódó cselekvés hordozta, és a tárgy díszített volta utalt a különleges szerelmi ajándék rendeltetésére. A népművészet lényegét - szerintem - a mai racionális gondolkodásunkkal nem lehet megérteni. Hogy közelebb kerüljünk hozzá, figyelembe kell vennünk azt az ősi életérzést, transzcendens világképet, amely parasztságunknak a legutóbbi időkig sajátja volt, s még inkább tettenérhető volt az a néprajzi gyűjtések megindulása idején. Mindez pedig megnyilatkozott nemcsak a folklórban, de az egész népi kultúrában. Rübakov, B. orosz kutató azt mondja, hogy bár a XIX-XX. századi népművészeti alkotások kompozíciójának eredeti értelmét, jelentését napjaink népi alkotói már nem ismerik, ebből nem következik, hogy a kutatónak el kell vetnie a népművészet szemantikáját, s pusztán a népművészetre, mint esztétikai kategóriára kell összpontosítania. Szerinte a népművészet szimbólumainak olvasását veszélyes dolog különálló elemekkel kezdeni, a legfontosabbra kell figyelni, a világmindenségről alkotott elképzelésekre, hiszen régen az ember mindennapi mikrokozmoszába az egész makrokozmoszt belefoglalta tudatosan, mágikus céllal belevonva magát a világmindenségbe.

19 Ugyanezt mondja a román etnológus, Eliade is. Az ősi hagyományos szerkezetű társadalmak embere, illetve a modern ember között az a fő különbség, hogy az előbbi úgy érzi, hogy a kozmoszhoz, a kozmikus ritmushoz kötődik elválaszthatatlanul, az utóbbi viszont kizárólag a történelem részének érzi magát

80 Soproni Olivér, aki egy sajátos népművészeti ágban a világfa és a madár VEREBÉLYI Kincső 1997. 251. GUNDA Béla 1989. 178. DOMANOVSZKY György 1981. 52. MNL 5. 1982. 10-14. Szerelmi ajándék. RÜBAKOV, B. 1976. ELIADE, Mircea 1971. Idézi: JANKOVICS Marcell 1988. 227.