Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében
290 Székelyné Körösi Ilona szeptemberbe, október legelején, és akkor azt befejeztük október derekán. És tavasszal vetöttük elsőbb a zabot, utána az árpát. Búzát 30-35 holdat. Ez Városföldön volt. Az a 110 zsák, az pedig Köncsögön volt. És a zab is Köncsögön volt, és a tavaszárpa is Városföldön volt, ezök is olyan 30-35 holdon. Egy holdon nagyon vegyesen termett. A rozsnál, homokon legtöbb 10-11 mázsa holdanként, a leggyöngébb 5-6 mázsa. Szintén Köncsögön, olyan gyöngébb földön. A zab az jobban termött, az jobban fizetött, az jobban bírja az idő viszontagságait is, azután meg a hozama is több, mert a rozsnak, árpának vagy tisztabúzának kicsike a kalásza, a zabé pedig terjedelmes. Erősebb a szalmája is, tehát ez többet tud hozni holdankint. Azért, mert hogy könnyű. 10 mázsa az 20 zsák. Ötven kiló mén bele abba a zsákba, amibe 85 kiló búza, 70 kiló rozs, vagy 65 kiló árpa. Az árpa is, ez a tavaszárpa is, attul függött. Ha el tudtuk vetni már februárban és egy kiváló május volt, az is tudott hozni 10-12 mázsát, 13 mázsát. Ha pedig nem tudtuk elvetni februárban, hanem csak márciusban, a márciusnak a derekán, Józsefnap tájékán, akkor ugye már csak 7-8 mázsát tudott teremni. Hát a tisztabúzánál ottan jobban megvolt az alkalom, mert a legerősebb földekbe vetöttük, trágyás földekbe vetöttük, meg időbe elvetöttük, nem későn, úgyhogy már kizöldültek szépen ősszel, és ugye zölden telelt, hó alatt pláne, akkor ugye ezök teremtek súlyra 15 mázsát legkevesebbet, de 20-ig. De nem átlag, hanem hajó volt. Tetszik tudni úgy van az, hogy a trágya a gazda. Mert ugye a trágya meg az idő. Az időjárás, mert kint van az ég alatt. És ugye mikor már kezd érni, azért iparkodtunk mink gazdák, aratni, már a szombatot is fölhasználtuk - mert vasárnap, ünnepnap nem tudtuk csinálni, létözhetetlen volt, hogy vasárnap vagy ünnepnap, mert volt Pétör-Pál ünnep vagy mittudomén, milyen ünnep, akkor ünnepöltünk, nem csináltuk. - És akkor még szombaton is már arattunk, azért hogy ugye minél előbb learassuk mert ugye az ég alatt van, azután meg minél előbb behordhassuk, azután minél előbb csépöljük, mert még az asztagot is féltöttük. ... Hát ugye az tudott olyan 200-300 mázsát csépölni, naponta, ha jó volt az idő. Reggel 4 órakor kezdtük, vagy egy kicsikét hamarabb. Hát este is olyan napáldozatig. Napáldozatig, mert azért mégis csak köllött a világos. A cséplőgépnél 21-en dolgoztak. Hát elsősorban volt a 21 embörnek bandagazda, aki ezöket az emböröket összeszödte, könyveket elszödött tőllük, ilyen munkakönyvet és akkor azokat beosztotta. A zsáknál volt - ugye mikor a gabona a zsákba folyt - ő, meg egy másik embör, akit a gabona, vagyis az asztagok tulajdonosa adta a másik embört. Tehát az egyik embör a gép emböre a bandagazda, akkor volt két ötető, akik rakták, azok váltották egymást, mert azt nem tudta az ötető, hogy fél nap vagy negyed nap vagy több órahosszat ötesse a gépet, csak jó órahosszáig vagy két óráig, aztán ezök váltották egymást. Ez már 3 embör. Akkor ottan még adódott - hát kettőző, aki a kettőző volt, a kévevágó ..., de azt majd másképp osztom be. Az asztagon volt 4 embör, kévehányó, akkor még az asztagosnak nevezték ezt a négyet, akkor volt még a szalmakazalos, a kettő csúszó - aki a
