Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában

34 WICKER ERIKA volt a temető,

161 mely valószínűleg a Baja-Hunyadi úti és/vagy Lőkert sori temetővel azonos. Innen kezdve kevés adatunk van a bajai párkányról. A hódoltság utolsó éveiben a bajai „mohamedán népet" hajón mentették ki a városból. Valószínűleg a törökök gyújthatták fel maguk után az erődítményt, melynek újjáépítését a császári hadsereg a következő évben, 1687-ben meg is kezdte. Feltehetően soha nem épült újjá, mert 1704-ben Sándor László kurucai csak egy „romos bajai erődöt" vehettek be.

162 A bajai párkány a mai Szentháromság (korábban Béke) tér közvetlen környékén volt, alakját vízrajzi viszonyok szabályozhatták.

163 Ez alapján Ny-i szélét a Sugovica partja képezte, É-i oldalát a mai Kazinczi u. és Hattyú u., K-i szélét pedig a Petőfi S. u., a Déry-kert és a Szabadság út - Szeremlei u. kereszteződésénél kell keresni. Délen a Szeremlei u. határolta. Régészeti hagyatékát részben a BajaGalamb u. lelőhely jelzi, de pontos kiterjedése ma még nem ismert, s a benne egykor állt épületek maradványai sem kerültek elő. JANKOFDSA PALANKA Hasonlóan a többi rác településhez, Jankó, később Jankova/Jankovácz 17. század eleji lakossági viszonyait sem ismerjük. Nem tudjuk, rác népessége kitelepült-e a 15 éves háború során, s ha igen, visszatért-e régi falujába. Esetleg az az elképzelés helytálló, mely szerint a törökök már a 17. század első két évtizedében katolikus bunyevácokat hoztak volna az elköltözött rácok helyébe.

164 Tény mindenképpen, hogy 1620 körül olyan jelentős hellyé lett, melyet érdemes volt a végvári vitézeknek megtámadni. 1626-ban ugyanis „az egyik török pasa panaszolja [...], hogy a padisah tulajdonához tartozó Jankovácz ellen néhány száz lovasból álló magyar csapat jött prédálni". 161 KARÁCSON Imre 1908 215.; Vass Előd Katona Istvánra hivatkozva jelzi, hogy a másik dzsámit Szulejmánról nevezték el, és mindkét dzsámi mellett állt minaret, a révkapu melletti temető „mohamedán temető" volt. VASS Előd 1989 188. 162 VASS Előd 1989 128. jegyzet; A török kiűzése utáni időkben Baján szolgáló délszláv katonák némelyikének neve is ismert egy 1726. évi határperből. Zárójelben a születési évet közlöm, de mivel feltűnő a határperekben a 10-esre kerekítés (50, 60, 70, 80 stb. éves), e dátumok bizonyára nem pontosak: Szavo Nikoletics (sz.: 1676), Ruszmér Javanavich (sz.: 1656), Jovan Papics (sz.: 1659), Petko Csernicz (sz.: 1666) Paun Ridicsanin (sz.: 1666), Bozó Szabulacz (sz.: 1656), Atanaczko Mattyura (sz.: 1686), Mihajlo Zleholicza (sz.: 1666), Mati Javiczicza (sz.: 1684), Szojodin Lajos (sz.: 1679), Hatyin Csurcsics (sz.: 1666), Radovicza Szudár (sz.: 1656), Lazo Szudarovity (sz.: 1664), Vuk Szudarovity (sz.: 1648), Jankó Tyutyin (sz.: 1664), Ilia Szremacz (sz.: 1664), Vulin Csuvarnics (sz.: 1664). A Horvátországból vagy a Bánát vidékéről származó tanuk nevéhez nem írták fel, hogy katolikus horvátok-bunyevácok vagy görögkeleti szerbek voltak-e. BARTH János 1989c 93-95.; Nevük eltér a 16. század közepén idetelepült balkániakétól, némi hasonlóságot talán csak Paun Ridicsanin neve mutat. 163 BÁCSKAI János György 1943 25-25. 164 KARSAI Ferenc 1974 34. 165 KARSAI Ferenc 1974 34.