Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)
187 teni. Az egyházpolitikai megszorítások mellett a rendeknek számos belső nehézséggel is szembe kellett nézniük, és a szerzetesi életformát szintén egyre több támadás érte az aufklärista egyházi és világi körök részéről, így szellemi síkon is mind inkább defenzívába szorultak. 8 Ilyen körülmények között a ferences eszményeket és a rend múltját a kor negatív előjelű változásainak ellentételezéseként, különösen pedig a lelkipásztori szerepvállalás történelmi legitimációjaként bemutató történelmi munkák megjelentetése sem a világi, sem pedig az egyházi hatóságok részéről nem számíthatott támogatásra, sőt, mint láttuk, a főpapok és a Helytartótanács együttesen akadályozták ezeknek a műveknek a megjelentetését. A fenti tényezők hatására, akárcsak a kortárs ferences történetírók szintézisei, Blahó hatalmas munkája, az Annales végül kéziratban maradt. A teljes műnek csak az első kötetét tudta befejezni és letisztázni, a második kötetet Blahó gyűjtése alapján már utóda, az 1786. évi galgóci káptalanon rendi történetíróvá kinevezett Verebélyi Ambrus írta meg. 85 Az első kötet, amely a magyarországi és boszniai kezdetektől 1439-ig tárgyalja a szalvatoriánus rendtartomány elődjének, a boszniai ferences vikáriának a históriáját, 203 oldalt tesz ki, végig autográf, de a lapszéli jegyzeteket a 143. oldaltól már más kéz írta. Ezt a szintézist joggal tekinthetjük Blahó történetírói működése csúcspontjának, amelybe beépítette kiterjedt levéltári és könyvészeti kutatásai eredményeit, számos dokumentumot átiratban is közzétett. Elődeitől, különösen Fridrichtől eltérően szakított az annalista rendtörténeti hagyománnyal, a ferencesek históriáját szervesen beépítette Magyarország és Bosznia történetébe, elemző módon ismertette a középkori történelem több vitás kérdését, beszámolt a politikai élet és a törökellenes küzdelmek legfontosabb eseményeiről, nem tévesztve szem elől az egyetemes rendtörténeti és egyháztörténeti hátteret sem. Az 1440-től a későbbi kiegészítésekkel egészen 1898-ig folytatódó, 687 oldalas második kötet szerzője, Verebélyi a szűkebben értelmezett rendtörténeti felfogásjegyében ismét visszatért a hagyományos, káptalanonként és tartományfőnökönként haladó előadásmódhoz. Blahónál sokkal kisebb forrásbázissal dolgozott: leginkább az elődök, különösen Somlyai Mihály feljegyzéseit, illetve a fabulákat használta, emellett forgatta a rendházakból Blahó által összegyűjtött dokumentumokat is. Az egyetemes történeti kitekintéshez szinte csak Wadding sorozatát idézte, a magyarországi köztörténeti és egyháztörténeti események (Blahó művénél sokkal soványabb) bemutatásakor főleg a legáltalánosabban ismert szerzőket SZABÓ György Pius 1921. 392-396. Általános áttekintés: VANYÓ Tihamér 1982. Irodalmi reakciók a szerzetesség részéről: PALLOS Kornél é. n. BLAHÓ, Vincentius: Annales I., BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. A ferences levéltári anyag szétszóródására jellemző, hogy az első kötetet a MFL őrzi, míg a második kötetet, amely a bejegyzés szerint szintén a budai zárda könyvtáráé volt, a feloszlatás előtt valaki a szegedi kolostorban használta, így az az államosításkor a CSML-ba került. A két kötetet egységes fekete félbőr kötésbe kötötték, amelyet a ceruzabejegyzés szerint a budai rendház fizetett.
