Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Kürti László: Családnevek Lajosmizsén
422 Mizséhez köti. A XIII. századi eredetű személynév - Mizse - a XIV. és XV. században bukkan fel, mint vezetéknév. 24 Egy 1465-ös határper során olvashatunk a karai (ma jászkarajenői) Missei Márton és György nevű kunokról. 25 A Mizsei (Mizsey) személynév és helynév összefüggésének kutatását bonyolítja továbbá még az a tény, hogy a Jászság Heves megyei részén van még egy Mizse nevű helység (Alattyán és Jásztelek között), melynek középkori okleveles forrásait Benedek Gyula közölte. 26 Ezekből a forrásokból világosan kitűnik, hogy két Mizse nevezetű helységgel kell számolnunk és ezért fontos, hogy a névhasználat keveredése miatt a heves megyei Mizse és a Kiskun Mizse között különbséget kell tennünk. Ez azonban nem kérdőjelezi meg a Mizse helynévből képzett személynév XIV. századi eredetének meglétét (Mizsei Miklós, 1339, Mizsei Mihály, 1340, Mizsei Sükösd, 1341, Mizsei Fodor, 1341). A sajátos helynevek mellett, valamint a mizsei és a lajosi nevek mellett, talán legsajátosabbak a „pusztai" jelzős ragadványnév, amely a városi ellentétpárjaként alakult ki. Azokat a lakosokat, akik egyre több időt töltöttek a pusztákon, illetve maguk is először kétlakivá, majd egylakivá váltak, a „pusztai" ragadványnévvel különböztették meg. Jászberény lakosai között még az 1930-as években is élt az a köszöntő formula, hogy „Isten hozta a pusztaiakat", vagy „Na, megjöttek a pusztaiak". A jászberényi városi tanács döntése értelmében a pusztákat felügyelő bíró, pusztabíró, segítői, pedig a hadnagyok, illetve a pusztázó hadnagyok voltak. A pusztákon lévő kertek őrzését pusztacsőszökre bízták mindjárt a 1745-ös redempciót követően. A pusztai elnevezés ilyenformán mindenképpen a városival szemben jelentett egy sajátos és logikus megkülönböztető jelzőt. A jászsági származásúak neveit vizsgálva érdemes megfigyelni, hogy a telepes életmód, a migráció tényét takarják a más, magyarországi helységekre utaló nevek. Ezek adják a nagy százalékban előforduló háromtagú neveket. Ezek a helynévi eredetű családnevek azt a tényt mutatják, hogy a török uralom alatti, illetve a törökkor után jelentkező népvándorlás nagyban átalakította a jászsági településeket is. A jászberényi telepesek nevei között igen jól követhető a helynévből származtatott család és ragadványnév használat. Megtaláljuk a Bagi, Baranyai (Bárányi), Bárkányi, Beszteri, Gömöri, Káli, Kátai, Kecskeméti, Mizsei, Pataki, Péli (Pélyi), Szakácsi, Szepesi, Sziliczei, Tarnóczi, Terenyi, Vérségi, és Visontai neveket. Ezek a családnevek egyszerű ,,-i" képzővel ellátott helynevek, amelyek utalhatnak a család valamikori származáshelyére. Az 1826-os összeírásban is találunk a hagyományos kéttagú családnevek között természetesen helynévből képzetteket (Kolozs Imre, 23 A név kun eredete máig sem teljesen elfogadott nyelvészeink között. Vannak, akik szláv, esetleg ismeretlen eredet mellett foglalnak állást, lásd KÁLMÁN Béla 1973. 24 BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 127-133. 25 Lásd BÁRTFAI SZABÓ László 1938, 241. 26 BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ Zsoldos Mária 1998.
