Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

175 újabb ösztönzést kapott, ezúttal a római rendi vezetés részéről, ahol Lucas Wadding ír ferences XVII. századi monumentális művének, az Annales Minorummk a folytatását határozták el, és a rendtartományokat kötelezték történeti dokumentumaik összegyűjtésére.

26 A szalvatoriánus rendtartománynak a XVIII. század második felében Fridrich Orbán és Blahó Vince személyében két történetírója is akadt, akik a rendtartomány múltjának teljes körű feldolgozására vállalkoztak. Időrendben Fridrich munkája volt az első, amely nyomtatásban is napvilágot látott,

27 míg Blahó műve kéziratban maradt. A német származású Fridrich 1710 körül lépett be a rendbe, filozófiai tanulmányait 1712-1713-ban Gyöngyösön, a teológiát 1714-1715-ben Szakolcán végezte. 1716-ban Körmöcbányán dolgozott a ferences plébánián, 1718-1719 folyamán a szegedi várban hitszónok. Ezt követően 1723-ig Kassán hitszónok, 1724-1725-ben Eperjesen gvárdián, majd 1727-ben Hradistyén vikárius és hitszónok. 1728-tól 1730-ig Galgócon gvárdián, hitszónok és noviciusmester, 1731 és 1733 között a tartományfőnök titkára és kisegítő szónoka. 1734-ben visszakerült Galgócra, ahol három éven át hitszónok, noviciusmester és a német rendtársak gyóntatója volt, mellette a kormánytanácsosként részt vett a provincia irányításában is. 1737-1742 között Körmöcbányán találjuk gvárdiánként, majd hitszónokként és a harmadrendiek igazgatójaként. 1743-ban Galgócon noviciusmester, 1744-ben Körmöcbányán vikárius, ezt követően két éven át Pruszkán gvárdián, 1747-ben ismét Körmöcbányán gvárdián, majd három éven át Pruszkán noviciusmester. 1751-től 1758-ban bekövetkezett haláláig Körmöcbányán dolgozott, hat éven át gvárdiánként, mellette hitszónok és az építkezés vezetője volt. 1753-ban a tartományfőnök kinevezte a rendtartomány hivatalos történetírójává (chronologus provinciáé), ezt a megbízást haláláig viselte.

28 Fridrich az életrajzi adatok tanúsága szerint nagy munkabírású, megbízható szerzetes volt, akire elöljárói folyamatosan felelős rendi tisztségeket (házfőnökség, rendtartományi titkárság, újoncok nevelése) ruháztak. Nyilván ezek a tulajdonságai játszottak közre történetíróvá való kinevezésekor is. Ugyanakkor mind az elkészült munkából, mind annak kritikai fogadtatásából úgy tűnik: a történetírói munkához sem kedve, sem tehetsége és valószínűleg elegendő ideje sem volt. A szalvatoriánus rendtartomány krónikájával haláláig nagyjából elkészült, művének szépen restaurált kézirata ma is megtalálható a Magyar Ferences Levéltárban.

29 A kész munkát a BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. 174. Wadding történetírói munkássága döntő befolyást gyakorolt a XVII-XVIII. századi ferences historiográfiára. Vö.: CASOLINI, Fausta 1936. 106-148. FRIDRICH, Urbánus 1759. A ferencesek életrajzi adatainak összeállítása a tartományi káptalanok és a defínitoriumi gyűlések alkalmával vezetett jegyzőkönyvek és névsorok, az úgynevezett tabulák alapján lehetséges. Mivel az egyes tabulák oldalai általában nincsenek számozva, az egyes adatok pedig az éveknél és rendházaknál könnyedén visszakereshetők, ezért csak a köteteket adom meg. Tabulae 1693-1741., Tabulae 1728-1751., Tabulae 1738-1767. A szalvatoriánus rendtartomány fabuláinak proszopográfíai feldolgozását Fáy Zoltán végzi. FRIDRICH, Urbánus: Chronologia.