Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson
370 köztestermesztés, és az ökológiai optimumra törekvés terén is. Társadalmilag is fontos szerepet töltöttek be, hiszen oroszlánrészük volt a városok friss zöldséggel való ellátásában. Szorgalmuk, hatékony munkaszervezetük, és jövedelmező kertészeteik pedig kiutat mutattak az elszegényedő agrárnépességnek. 43 A Kunszálláson kertészkedők közül többen közvetlen kapcsolatba is kerültek ezzel a gazdálkodási móddal. Az 1950-es, 60-as években, amikor sok falusi Budapesten keresett megélhetési lehetőséget, néhányan közülük békásmegyeri, csepeli, soroksári bolgárkertészetekben vállaltak munkát. Elmondásuk szerint sokat tanultak a magtermesztésről, palántanevelésről, öntözésről, „bár a bolgár gazdák féltették a tudásukat". A szomszédos város, Kiskunfélegyháza révén is számolnunk kell a bolgárkertészet hatásával. Az írásos források szerint 1925-ben érkezett meg a városba a bulgáriai, dragonovói születésű Petkoff Illés kertész. A ma már Bulgárkert néven ismert területen telepedett le és öntözéses zöldségtermesztésbe kezdett. 45 Petkov Illést nemcsak fia követte Bulgáriából, hanem számos kertész is (Hriszto Petkoff, Nikolov Atonosov, Encsev Pancsev, Todorov Petkoff), 46 akik miután Petkov Illés kertészetében vállaltak munkát, önállósodtak. A család kezdetben azok közé a kertészek közé tartozott, akik bolgár állampolgárságukat megtartották, és telente visszatértek Bulgáriába. Később kötődésük egyre erősebb lett Magyarországhoz. Szorgalmuk, virágzó kertészetük ma is elevenen él a környékbeliek emlékezetében. Petkoff Illés fia, Péter, kertészetük államosítása után pár évvel az kunszállási téesz kertészetének vezetője lett. Ezzel nem volt egyedül, mivel a haladóbb szellemű téeszelnökök szívesen alkalmazták a nagy kertészeti tudással rendelkező bolgárkertészeket. Péter bácsi keze alatt az évek során sokan dolgoztak, akik megtanultak néhány máig is hasznosítható dolgot. Egykori tanítvány így mesélt erről: „Péter bácsi mindig mondogatta, az öntözéshez nem jó a friss vízzel öntözés, mert az olyan a növénynek, mintha egy felforrósodott emberre öntenénk hideg vizet, megüti tőle a guta. " Az itt szerzett tapasztalataikat a falubeliek később saját kertészetükben is hasznosíthatták. Az intenzív módszerekkel zöldséget termesztőket előszeretettel nevezték a környéken bulgároskodóknak, a főutakon elhaladó zöldséges teherautók után pedig a többi teherautót is bulgárkocsinak. A bolgárkertészettel foglalkozó néhány munka: VÉGH Kálmán 1916; CZIBULYA Ferenc 1987; PALOV József 1985; CSOMA Zsigmond 1998; SURÁNYI Dezső 1981. 163-187. CSŐM A Zsigmond 1998. 87-90. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (BKMÖL.) Kiskunfélegyháza Városi Tanácsának iratai: 8441/1947; 5007/908 FEKETE János 1997. 34. BKMÖL, Magyar Királyi Rendőrség Kiskunfélegyházi Kapitányságának iratai: 119/1942; 1789/1-1942; 1216/39
