Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
38 A katymári temető pontos kormeghatározása 1993-ig váratott magára. Ekkor kezdődött a közeli Bácsalmás-óalmási leletmentés , melynek legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült a lelőhely korát és az ide temetkező lakosság etnikumát megállapítani. Eszerint a bácsalmási és a temetkezési szokásokat, leletanyagot illetően szinte azonos jellegű katymári temetőt XVI. század végi - XVII. századi rác lakosság hagyatékaként határozhatjuk meg 63 . Éppen száz éve jelent meg az első olyan publikáció, mely a hódoltság kori délszlávok régészeti hagyatékával foglalkozik. Gubitza Kálmán a Zombor-bodrogmonstorszegi ásatásai során előkerült leletanyag egy részét sokacok hagyatékának tartotta, akik szerinte a mohácsi csatát követő években az elhagyott pálos monostor közelében telepedtek le, s utódaik a feltárás idején is a környéken éltek 64 . А П. világháború ideje alatt Zombor-Bükkszálláson végzett leletmentés eredményeit Korek József még 1944-ben összefoglalta, tanulmánya azonban csak öt évtizeddel később jelent meg. A „ ...népi viseletben még élő csüngők, hajdíszek, cypreakagylók" alapján a temető népességét előbb bunyevácnak, később sokacnak vélte 65 . 1982-ben publikálta Gaál Attila a néhány évvel korábban általa feltárt Dombóvár-békatói temetőt, melyet „...a 16-17. században a Kapós északi oldalán megtelepült iflák, azaz vlah népesség" temetkezési helyeként határozott meg 66 . A még 1949-50-ben leletmentett Győr-gabonavásártéri temetőt Mithay Sándor 1985-ben közölte. Néhány néprajzi párhuzam és történeti adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy „ ...a feltárt sírok minden bizonnyal a rác katonaság és hozzátartozóinak temetőjéWICKER Erika ásatási dokumentációja 1993. KJM RA 99.857; POLGÁR Zoltán ásatási dokumentációja 1995-1996. KJM RA. A 2001. évi leletmentést Wicker Erika végezte. Bácsalmás-Óalmás feltárt sírjainak száma 312. WICKER Erika 1999; WICKER Erika 200 l/a; WICKER Erika 2001/b; WICKER Erika 2002.; - Itt jegyezzük meg, hogy „rác" megjelölés alatt délszláv népességet értünk, de egyelőre még nem teszünk különbséget a görögkeleti szerb és a mohamedán vallású egyéb lakosság között. Erre a katymári temető viszonylag kis ismert sírszáma valamint a feltárás és dokumentálás tagadhatatlan hiányosságai miatt nem vállalkozhatunk. Bácsalmás-Óalmáson a további kutatások eldönthetik, hogy a koporsós és padkakoporsós temetkezések ill. a Ny-K-i és ÉNy-DK-i (Mekka felé mutató?) sírirányok jeleznek-c etnikai és/vagy vallási különbségeket. Gubitza két különböző lelőhelyről beszél: Azon a területen „...is, amelyen a vadászházak feküsznek, 8-10 évvel ezelőtt [...] ott, ahol ma a gőzhajók járnak, még egy dombház emelkedett. E dombon szintén voltak épületmaradványok, s egy nagyobb temető. A temetőre én is emlékezem. A sírok közül fel is tártam néhányat [...] Feltűnő azonban, hogy a mi kápolnáinkban [...] se' híre, se' hamva a régi síroknak. Egészben öt sokacz-sírt találtunk benne, a mint már említettem, a régi temető nem ezen a tájon, hanem ott feküdt, a hol ma a Duna medre húzódik. " GUBITZA Kálmán 1902. 4-5. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a zombori múzeumba került, és nem sírok, hanem tárgycsoportok szerint őrzött koraújkori leletanyag mely lelőhelyről került elő. KOREK 1994. 189.; - A sírokról sem leírás, sem rajz nem maradt ránk, így e temetőt a temetkezési szokások vizsgálatába nem vonhatjuk be. „Az anyag összetétele elüt a magyarországi hasonló korra keltezett leletanyagtól, és etnikai anyagát szlávnak, bunyevácnak tartom [...] Véleményem szerint 1944-ben megfogalmazott álláspontom ma is helytálló, és a bükkszállási népességet sokacnak tartom. " KOREK József 1994. 197-198. „Az eredetileg juhpásztorkodást űző iflákokat a nagy tömegű szerb és mohamedánná lett bosnyák sodorhatta magával a töröktől elfoglalt magyarországi területek egyes részeire, ahol már ők maguk is katonai feladatokat vállaltak, s ennek fejében telepedhettek meg: megyénkben elsősorban a koppányi szandzsák területén, a koppányi és dombói várak közelében. " GAÁL Attila 1982. 178.
