Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson

382 A fóliák helytakarékos kijelölésénél nem szabad megfelejtkezni arról sem, hogy maradjon hely a közlekedésre is, mivel autó- és traktorbejárók nélkül nem lehetséges a föld művelése. Kezdetben a gazdák maguk állították a fóliákat, összebeszéltek ketten-hárman és nekiálltak a munkának. Később főként lakatosok vállalkoztak fóliaállításra, akiknek voltak megfelelő eszközeik hozzá. Ilyen Bereczki Mihály is, aki géplakatos, de egyébként is ezermesterként tartják számon Kunszálláson, ügyesen készít tolikapákat, kazánokat, üstházakat. A fóliát felépítő anyagokat a polietilén műanyag fóliatekercseket és a vázat alkotó horganyzott vascsöveket a gyártóktól, kiskereskedőktől, mezőgazdasági boltokból szerzik be. A csöveket ezek után még meg kell hajlítani, ám az erre alkalmas házilag barkácsolt csőhajlító géppel kevesen rendelkeznek. Az ajtók és a szellőztetés megtervezése után sok helyütt az asszonyok újságpapíron keresztül vasalóval rávasalják a fóliát a csövekre. Ilyen módon készülnek az ajtók, ablakok. Ujabban a szögekkel való összetüzdelés is szokásos, ekkor két fóliadarabot úgy illesztenek össze, mint a szabók a gombostűkkel a szöveteket. A fóliavázak és a tekercsek kivitele után felállítják a csöveket. A csövek bemosatásos módszerrel kerülnek a földbe. Ennek az alapja az, hogy a locsoláshoz használt gumi slagokból folyó víz nyomása utat vág magának a talajban és a cső szélességének megfelelő, mélyebb lyukat mos ki. így az ásás kiküszöbölésével föl lehet állítani a fóliavázat. Az alagutat képező csöveket a megfelelő teherbírás érdekében kb. 120-140 centiméterenként teszik le. Erre merőlegesen a fólia tetejére hegesztik rá a gerincet, illetve még oldalra is tesznek merevítő szálakat. A fóliaállításhoz több ember összefogása szükségeltetik. Miután ezzel készen vannak, a belocsolt földön a fóliaváz két hosszanti oldalán árkot ásnak. Gondosan ügyelve arra, hogy az ásásnál keletkezett földkupacok megmaradjanak. Ezután a fóliatekercsből legurított fóliát a szélein, sarkainál négyenöten megragadva, a magasabb részeknél létrára állva felterítik a vázra. Nagyon fontos, hogy ez a munkafolyamat szélmentes időben történjék, mert ha a szél belekapaszkodik a fóliába, akkora lesz a légellenállás, hogy nem tudják ráteríteni. Miután a ráterítés megtörtént, a fóliát a két párhuzamos oldalán megfelelő feszességig kihúzzák. A maradék fóliát a kiásott árokba helyezik és a földet visszadobálva majd rátömörítve elkészítik a fóliasátrat. Nagyon fontos, hogy ez a rögzítés a legnagyobb gonddal történjék, mert a szél különben bármikor letépheti a fóliát. A manapság készülő duplafalú fóliákat is ezzel a módszerrel készítik, a második fóliafalnál is megismételve ezt az eljárást. Ha a fólia megrongálódott, amortizálódott a rozsda és az időjárási viszonyok következtében, ugyancsak ezzel a módszerrel cserélik ki. Utoljára kerülnek fel a fólia két végére ill. a középső részére az ajtók és a szellőztető ablakok. A fém részeket összehegesztik, a fóliákat összeforrasztják. Ezután a fűtés beszerelése következik. Kunszálláson régebben a legegyszerűbb, de korántsem veszélytelen technikai eszközöket választották a fóliák fűtésére, az