Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
303 Ezen a birtokrészen 1 kat. hold 1508 négyszögölnyi telken, a Soltvadkertről Kecskemét felé vezető út mellett nagy major állott. 64 A major fekvéséből megállapítható, hogy az a XIX. század derekán báró Walsterkirchen György, később Sigray László tulajdona volt. Az út egyik oldalán hat, másikon három épület állt, lakóházak és gazdasági épületek. Redl báró, utóbb Fischer Sámuel kereskedő majorja mellett ez volt a bócsai határ legtöbb épületet magába foglaló gazdasága. A Lipcsei és Sigrai dűlőben 3 kat. hold 1403 négyszögöl legelő, erdő és két beépített tanyatelek tartozott a birtokhoz. Font József 324 holdas birtokának művelési ágai belterjesebb földhasználatot mutatnak, mint az 1700 holdas cívisbirtoké. A földterület negyede szántóföldi műveléssel hasznosította és több, mint három holdon szőlőt termesztett. A birtoknagysághoz mérve a szőlővel beültetett homokföld így is igen kevés! 118 hold buckás homokon volt erdeje, bizonyosan még a nemesi birtokosok idejéből. Az adómentes mocsár és nádas pedig több, mint 30 holdra rúgott. A kiskőrösi királyi járásbíróság 1916. szeptember 16-iki hagyaték-átadó végzése alapján a nagygazda-birtokot a leszármazottak egyenlő arányban örökölték: Font Éva (férjezett Font Jánossal), kiskorú F. Etel (utóbbi Greskovits Imre helyi birtokoshoz ment férjhez), kiskorú F. Judit (férje utóbb Laukó Pál), kiskorú F. Béla, mindannyian soltvadkerti lakosok. Ifjú Font Henrik Kistanya és Halász-Bódi dűlőben fekvő birtokának művelési ágai az 1900-as években: szántó 74 kataszteri hold 1320 négyszögöl rét 39 kataszteri hold 1267 négyszögöl kert 968 négyszögöl legelő 52 kataszteri hold 785 négyszögöl erdő 51 kataszteri hold 1136 négyszögöl mocsár 1 kataszteri hold 762 négyszögöl ház és udvar 1 kataszteri hold 192 négyszögöl összesen: 224 kataszteri hold 30 négyszögöl A tanyatelken lakóház és két. gazdasági épület állott (hrsz. 275., házszám: tanya 200.) 1904-ben a Lipcsei-Sigrai és Pipagyújtó dűlőben lévő volt nemesi birtok adásvétel révén a vadkerti Lang Lajos felesége tulajdonába került. A birtok földjeinek használata a XX. század elején: 65 BKMF, Bocsa, Font Józsefné 857. sz., ifjú Font Henriké a 859. sz telekkönyvi betét. A majort az II. és a III. katonai felvétel, XIX. századvégi térkép és telekkönyvi betét összevetése alapján azonosítottuk. Epületeit a kataszteri térkép 45. szelvénye mutatja, hrsz: 1030, 202. házszámon.
