Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Janó Ákos: Egészségügyi viszonyok a gyermekhalandóság Szankon a XIX. században

245 esetben két ruha közé reszelt tormát tettek, s a fájó testrészre borították. Addig tartották rajta, míg a test bírta. Hosszú idő alatt felégette volna a bőrt. Akinek emeléstől kiugrott a köldöke, hanyatt fektették, megzsírozott kenyérhéjat tettek rá, azt meggyújtották és lefedték bögrével. Erre a beteg hasa behúzódott a bögrébe, s a betegtől megeredt a szél. A bögre lassan lejött a gyerek hasáról. Ha a gyerek szemén hályog vagy vér keletkezett, frissen tört cukrot fújtak rá. A port levelezőlapra hintették, a lapot hengeresre hajlították, a beteg azon keresztül nézett, míg másik felől valaki ráfújta a port a szemre. Másnapra letisztult. Gyermekeknél is előfordult, hogy árpa nőtt a szemen. Úgy mondták, hogy a beteg vegyen egy szem árpát, „kerekíjje be vele a szemit és dobja el!" Ezután mondja ezt: „Akkor nőjön a szememen árpa, amikor én felveszlek!" Hatásosnak tartották azt is, hogy a beteg egymás után háromszor mondta: „Árpa van a szömömön." Másik ember mind a háromszor ráfelelte: „Hazudsz!" Az árpa így elmúlt. Az árpa gyógyításának szokása volt az is, hogy hold újuláskor kerestek egy „pocoktúrást", kivettek belőle egy kis homokot, azzal megnyomkodták az árpát, s közben ezt mondták: „Amit látok, újuljon, amit nyomkodok, elmúljon!" A gyermek szeméről így „aratták le" az árpát. Sokan úgy tartották, hogy akinek árpa van a szemén, háromszor kerülje körül a kutat, s mind a háromszor egy-egy szem árpát dobjon a kútba és ezt mondja: „Akkor nőjön az én szömömön árpa, amikor én ezt innen kivöszöm!" Az árpát úgy is gyógyították, hogy egy árpaszemet végighúztak a szemükön, majd az árpaszemet kézben tartva megkerülték a kutat. Mindezt bal kézzel végezték, a kutat is balról kerülték meg. Ha a gyermeknek farkassötétsége (farkasvaksága) volt, naplemente után nem látott, szabad katlan parazsán sótlan marhahájat sütöttek és nyolc napon át minden napkelte előtt azzal etették. Beszélték, hogy egy ember teljesen megvakult. Orvoshoz, kórházba hiába járt. Úgy gyógyította meg a szemét, hogy kis forralt vízbe kevés sósborszeszt kevert, abba negyed babszemnyi kékgálicot oldott fel, s minden reggel abból csepegtetett a szemébe. Fülfájáskor a nádtetőn vagy cseréptetőn nőtt kőrózsából vettek le egy maréknyit, azt fehér ruha között frissen késnyéllel megtörték, s nedvét belecsavarták a fülbe, majd a fület vattával bedugták. Ugyanezt fülzúgásra is használták. Kőrózsát a temetőből, a sírokról is szedtek. A sírokra azt azért telepítették, hogy ne omoljanak be. Fülfájást megszárított, hegyes „rókapöccsel" is gyógyították. Két-háromszor megpiszkálták vele a fül belsejét, s a fájás elmúlt. Szemölcsöt úgy tüntettek el, hogy a ló farkából egy szálat kitéptek, s azzal elkötötték.