Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten
328 mok munkája címmel. Kapitán Mária kért a szaktanítóbeli főzésekhez egész évre folyamatosan, három hónapos turnusokban harmincöt lányt. A lányok remekül megtanultak sütni és főzni is, fő szakácskönyvük, új ételeik forrás az 50 ebéd volt. A Gazdasági Egyesület közreműködésével válogatták ki a lányokat, keresték föl a tanyákon őket, és beszélték rá erre lehetőségre. A tanfolyam 1937-46 között működött. E tanfolyamok nevelő hatása a parasztság körében érvényesült. Ha csak a bentlakós tanfolyamokon lányokat nézzük, évente száznegyvenen vettek részt rajta, ez a szám tíz év alatt ezernégyszáz fő volt, ami elég jelentős ahhoz, hogy komoly változásokat indítson el. Hozzá kell venni ehhez még azt is, hogy a tanfolyamot elvégzett lányok továbbadhatták és adták tudásukat családjuk és barátnőik között, megsokszorozva ezzel az előbb említett létszámot. 3. A cukrászdák hatása Kecskeméten az 1910-es évektől létezett cukrászda, a polgári rétegek kiszolgálására. A legismertebbet Gyenes Mihály és felesége alapította, és fiuk Gyenes Pál vitte tovább, a Nagykőrösi utcában működő üzletet. Kecskemét város iparosai között 1915-ben négy cukrászt találunk: Daubner Vilmost, Dunszt Ferencet, Gyenes Mihályt, Wittmann Károlyt. 16 Gyeneséknél tanult a Fodor cukrászda alapítója, Fodor István, aki 1939-ben nyitotta meg saját az üzletét. A városi címtárban 1940-ben szerepel először 17 . A régi mellett megjelenő új cukrászda hamar meghatározó szerepű lett a városban. Mindkettő családi vállalkozásként működött. A háború után a Gyenes cukrászdát államosították, a Fodor cukrászda működése pedig 1950 júniusától 1954-ig szünetelt. Érdekes, hogy a kecskemétiek emlékezetében nem él ez a néhány éves szünet, annyira egybeforrott a várossal. Az 1930-as években a cukrászdákban kevés volt a sütemény, inkább társadalmi szerepe (találkozóhely) a fontos. Vasárnap délelőtti korzózáskor, vagy délután tejeskávéra és friss kuglófra, briósra, ültek be a város polgárai. Haza kevés süteményt vittek a vendégek. Bálokra megrendelésre is szállítottak a cukrászdák, látványos fagylalttortákat (A fagylalttorta ón formákban fagyasztott fagylaltfigurákból készült felépítmény, mely kb. negyed óráig állt.) Az 1930-as évek közepétől a fagylalt kezdett tömegáruvá kezdett válni. A városközpontban, a mai Liberté kávéház, helyén 3 évig működött olasz fagyizó. Az évtized végére egyre gyakoribb volt, hogy el is vitték a süteményeket a vendégek. A város piacán árulók is betértek krémesre, túrósbuktára. 15 Kecskeméti Lapok Rádiómelléklete, 1934. nov. 18. vasárnap du. 3 óra: A háztartási tanfolyamok munkája Kapitán Mária előadása. A Magyar Királyi Földmüvelésügyi Minisztérium rádióelőadás sorozata. 16 EÖTVÖS Nagy Imre (szerk.) 1915. 111. 17 BODÓCS Gyula (szerk.), 1940-41. 193.
