Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
190 Kerekmalát terlüetén nőtt ilyen értékes vesszőféle, amelyet sárga vesszőnek mondtak az ordasiak. Máshol vadvessző nőtt. Gyakran gyarapították is a vesszős területeket, oly módon, hogy ledugdostak a nedves földbe néhány szálat, s az könnyen megeredt. 72 A vesszőt kosárfonáshoz, sövényfal készítéshez használták, de ezzel kötötték kévébe a rőzsét, vagy a kukorica szárát is. Ahogy az ország ártéri területein mindenütt, az árvízvédelem számára nélkülözhetetlen vesszőkötegeket is ebből a vesszőből szedték. 73 A legtöbb vesszőt azonban tüzelésre használták, ilyenkor egyszerűen lekaszálták a vesszős területét. A szigetből hozott vesszővel fűttette be a község a téglaégetéshez használt határbeli kemencéket is. 74 A vesszősök nagy része községi tulajdon volt, így itt is az elöljáróság döntött a vessző szedéséről, felhasználásáról, a szabad vesszőszedésről. A jegyzőkönyvekben ritkán akadtam kártételről szóló bejegyzésekre, azonban előfordult, hogy vesszőt eloroztak, mint a következő esetben, amikor a következő határozatot hozták: "Reggel azonnal kidoboltassék, hogy a lakosság egészen vágja vagy kaszáitassa le az összes malátot, úgy a Nagy Lajos által elkövetelt törvénytelen vissza élés a per rendezés útján keresendő... " A községi területen s a gazdák kertjeiben a fával történő munkák megegyeztek. Ugyanazon módszerrel szedték ki a fákat, ugyanazokat az eszközöket, művelési módszereket használta a község által alkalmazott részesmunkás, mint a kerttulajdonos gazda. Magán kézben lévő területeken is éppúgy volt füzes vagy akácos, tölgy, szil, mint községi tulajdonban. Az azonos művelésmód miatt, munkám során a községi gazdálkodást vizsgáltam nagyobb alapossággal. A famunkákra igen nagy súlyt fektetett a község, mint szervezet és a helység lakossága egyaránt, hiszen a szigetből származó fa a falu összes háztartását és középületét ellátta egész évben tüzelővel. Adatközlőim gyakran emlegették, hogy annyi fa volt a községházán, és a gazdák udvarain fölhalmozva, hogy akár két évre is elegendő tüzelőt biztosíthatott volna az egész falu számára. A kivágandó fa, vagy a már kitermelt tűzifa eladása pedig, olyan jelentős összeget jelentett a községi bevételeknél, - a falubeliek emlékezete szerint - hogy a szigetből származó javak és jövedelmek tartották el magát a falut. De nem csak a község, hanem a magánszemélyek is árulták a fafeleslegüket a környező - fában szegényebb falvak lakói számára, így is növelve háztartásaik bevételét. A község szigeti birtokain folyó gazdálkodást, árveréseket, a bérbeadásoknál a szerződési feltételeket a képviselő testület állapította meg. A konkrét feladatokat ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 249-250. B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 159/920. B.K.m.L. V. Ordas. b. 1.12/1879. - BELLON Tibor 1991. 120. B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 34/1893. B.K.m.L. V. Ordas. b.l. 123.1./1872.
