Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

6] kálására. „Tavasszal kikapáltuk, egész nyáron nem möntünk bele" - mondja egy visszaemlékezés.

215 Szánkon a jó szőlősgazda háromszor is megkapálta a szőlőjét. Amikor a metszést elvégezték és fagy nem volt várható, megkezdték az újítást, hogy a szőlő májusra be legyen kapálva. Ha ősszel nem takarták be a szőlőt, az első kapálás, az újítás, már korábban szükségessé vált. Nyitás utáni újításkor a hátyákat behúzták a szőlő alá, mert ha a tőkének a nyakát tartja a föld, nem fárad és kövérebben hajt. Májusban porhanyították a szőlő földjét, ennek a munkának ződkapálás volt a neve. A második vagy közép kapálást Péter-Pálkor végezték. Régebben az újítás után csak augusztusban kapáltak újra érés alá, aminek a célja a gaz elverése mellett az volt, hogy a forró homokba leérő fürtök alól kihúzzák a homokot, ha a szőlő érik, szeme ne hulljon a homokba. Mivel a homok könnyen megmunkálható, gaztalanítás céljából horolót használtak. Ez szénvonóhoz hasonló, nyeles, keskeny vas pengéjű eszköz, amellyel két méternyire is előre nyúlhattak, távolabbról nyeshették vele a homokot, mint a kapával. A horolás a közép kapálást, sőt az érés alá való kapálást is helyettesíthette. A szőlőben nagyon tenyészett a gazportula, de csak ott, ahol megfelelő életképességet talált a földben. Ha nem jól kapáltak, a paréj', folyófű, tarack, perje is elterjedt a szőlő között. Különösen a tarackkal kellett megbirkózni a gazdának, mert az nagyon szaporodott. Ahol ritkán kapálták a szőlőt, megnőtt a csikófarkgóré. A leggyakoribb gyomnövényeket, a portulát és folyófüvet nem kapálták be a földbe, hanem kapálás előtt horolóval összekapkodták és hazavitték a disznónak, mert az naS1POS Zsuzsanna 1959. 193. Kecskeméten újításkor és érés alá kapáltak, de a nyitás és takarás is a talajmunkák közé tartozott. Mivel a kapálások közben a szél behordta a szőlő tövét homokkal, többször tisztogatták. Az első kapálást június végén, a másodikat július-augusztus fordulóján végezték. Utóbbi (érés alá) kapálás helyett is néha csak karaszoltak. Az újítást lágyszemre való kapálásnak mondták (FÜR Lajos 1983. 158-159.) és akkor végezték, amikor a szőlő a virágját elhányta. Rossz müvelésnek tartották, ha az érés alá való kapálás helyett csak karaszolt a gazda. (VAHOT Imre 1853. 115.) Soltvidéken a termő szőlőt csak kétszer-háromszor kapálták. (ÉGETŐ Melinda 1970. 519.) Az első tavaszi kapálást keverésnek, újításnak mondták, amire május elején került sor. A második, virágzás utáni kapálás ideje június volt. Aratáskor, csépléskor nem értek rá a szőlővel foglalkozni, a felnőtt gazt, gyomot asszonyok, gyerekek gyomlálták ki. A harmadik, érés alá való kapálást, bepuculást is augusztus 20-ra befejezték, ezután az utakat felgereblyézték, s a szőlőt átadták a pásztoroknak. Mindezekre a munkákra a századfordulóig gömbölyű kapát, belgrádi kapát használtak. Később a szögletes vállú, kerek orrú, ill. négyszögletes kapák terjedtek el. Nyári gyomtalanításra horolót, karaszolót a homoki szőlőkben már a múlt század második felében is használtak. (ÉGETŐ Melinda 1975. 457-458.) A szőlő nyári gyomosodásának megakadályozására szolgáló lemezkapa formák (horoló, curháló, purháló, karaszoló, kaparó) azonban általában a századforduló idején terjedtek el. Ezek kaszakapa elnevezése arra utal, hogy korábban elkopott kasza pengéjéből készítették. (ÉGETŐ Melinda 1984. 591-592.) Kecelen az 1890-es évek előtt a nyitás és takarás között kétszer kapáltak. Májusban ződre, azután aratásra (többnyire aratás után). Érésre nem kapáltak, de ha szükség volt rá, ehelyett gyomláltak. A nyitáshoz és nyári kapálásokhoz kopottabb, a takaráshoz lehetőleg nagyobb, új kapát használtak. A négy sarkos kapa a régebbi, az alul lekerekített forma újabb, XIX. századi keletű. (ÉGETŐ Melinda 1984. 589-591.) Ásotthalmon kapáláson a szőlő nyitását értették, ami után a következő talajmunka a szőlő virágzás újítása, vagyis erős kapálás. A gaz felületi eltávolítását karaszolással, horolással végezték. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 82.) Kiskunmajsán is újításnak mondták az első kapálást és kerek kapával végezték. Ezután csak horoltak, a gaz eltávolításával együtt kihúzták a tőkék alól a homokot, hogy a fürtök ne érjenek a földre. (BODOR Géza 1984/b. 55.)