Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

54 kat hagytak meg a tőkén, beszélhetünk rövid- vagy hosszúcsapos, csercsapos vagy monyókás, combművelésű, valamint rövid vagy hosszú szálvesszős művelési módokról.

193 A legősibb művelési mód a tiszta fejmetszés, törpe vesszőkkel, karózás nélkül. Sajátosan magyar szokás volt, hogy a tőkén egy szál vesszőt hagytak, ez lett a termőág. Ezt a növényalakító formát a szakirodalom mint jellegzetesen magyar " 1 r • r 194 művelést tartja számon. Fejlettebb eljárás a csercsapos (monyókás) metszés, amely már a századforduló idejére szintén kiment a szokásból. A homoki gazdák azelőtt egy tőkén 5-6 csapot hagytak, így a növény nem tudott megbirkózni a sok hajtással. A metszési módokban a változás már a múlt század közepétől megfigyelhető, de a rövidcsapos, kisebb részben kopasz vagy sima metszésmóddal szemben az új eljárásokat csak a századforduló idejétől kezdték tudatosan alkalmazni.

1 5 Kecskeméten a csercsapos metszést már az 1880-as években felváltotta a hosszúcsapos művelés. A tőkén 2-3 csapot hagytak, a csapokat 3-4 bütykő (szem) hosszúságúra vágták. Ha a tőkén több csap maradt, azt borvillának mondták, de ez a szőlőt nagyon megviselte. Hosszabb vesszőt csak csemegeszőlőn hagytak, ha azt lugasra kívánták növeszteni.

196 Közismert volt, hogy az egyes szőlőfajták különböző metszést kívántak. Egyik szőlő a kopasz metszést, másik a rövidcsapost, a harmadik a hosszúcsapost szerette, mégis nem a fajtasajátosságok, hanem a hagyományos vagy éppen elterjedt művelési módik, valamint a mennyiségi és minőségi termelésre való törekvés határozta meg az alkalmazott metszésformákat.

197 Gyakorlati gazdálkodási szempontok tartották életben a háromcsapos, alacsony combművelésű módot, amelynek előnye volt, hogy a folyton emelkedő homokkal a comb emelkedése lépést tartott, a tőke nem süllyedt el a homokban.

198 A metszést hagyományosan József napja (március 19.) körül kezdték, s azt március végére, de legkésőbb április elejére igyekeztek elvégezni, még a szőlő fakadása előtt. Volt, aki már februárban megkezdte a munkát és nyitás közben metszett, vagy újabban már ősszel, takarás előtt elvégezte. Téli időre nem hagyták a metszést, mert a takarással nem várhatták meg a nagy hideget. Ha korán PETROVITS István 1894. 135-143.; RÁCZ Sándor 1901. 38-44. FEYÉR Piroska 1981. 349-350. FÜR Lajos 1983. 155-156. HANKOVSZKY Zsigmond 1899. 527. Solton 3-4 szemes csapokat hagytak minden fajtán, de a bajorokat, bálintkát és cigányszőlöt félszál vesszőre metszették. (ÉGETŐ Melinda 1975. 458.) Ásotthalmon eleinte minden vesszőt egy szemre vágtak vissza, később lett szokás a csapos metszés. Leggyakoribb volt, hogy egy-egy tőkén mindkét metszésmódot alkalmazták, hogy több termés legyen, de ne erőltessék nagyon a szőlőt. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 82.) Kiskunmajsán a metszést és a tőkék tisztítását egyszerre végezték, sőt a nyitást és a metszést is végezhették párhuzamosan. Reggel, míg hideg volt, nyitottak, amikor az idő kezdett felmelegedni, metszettek. Egy-egy tőkén 6-7 hajtást neveltek. (BODOR Géza 1984/b. 55.) RÁCZ Sándor 1901. 44.