Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

46 A szőlőgyökereztető iskolának lapályos, televényes talaj felelt meg. A sorokat egymástól 50 cm-re, a dugványokat 5-10 cm-re határozták meg. A vesszőket kissé ferde falú, 30 cm mély árokba rakták el. Az iskolát többszöri porhanyítással, gazirtással gondozták, szárazabb hónapokban öntözték.

162 Területünkön a szőlőiskola az 1890-es évekig népi gyakorlatban ismeretlen volt.

163 Egyik szanki adatközlőnk mesélte, hogy apja minden jelentős munka elkezdésénél, így a szőlő és a gyümölcsfa ültetésénél is, alkalmazkodott a hold állásához. Úgy tartotta, hogy nem szabad semmibe se fogni hold-újuláskor. Ilyenkor nem vágtak ki fát, különösen épületfának valót, mert a hiedelem szerint az hamarosan szuhossá válik. A holdújuláskor metszett szőlő venyigéje őszre olyan lisztessé válik, mintha korpával szórták volna be. Az ilyen munkákat legjobb volt holdtöltekor végezni, s ha azt nem várhatták meg, a holdújulás három napját mindenképpen elkerülték. 3 nap tart ugyanis az újulás, amikor a hold már negyedes volt, nem befolyásolta károsan az akkor elkezdett munka eredményét. A szőlőterület kipásztázása után következett a borozdák, vagyis a szőlősorok kikarózása. A tőkék helyét és a sorokat kihúzott zsinórral határozták meg. Ahol a keresztirányú zsinórok találkoztak a sorok helyét jelölő zsinórral, ott a tőkék helyét a homokba szúrt gallyakkal vagy nád darabokkal jelölték ki.

164 A szőlőt a századforduló előtt igen sűrűre ültették, sokszor a kapa is alig fért el közte. A sortávolság 50-60 cm, a tőtávolság pedig mintegy 30 cm volt. A sűrű ültetést azzal indokolták, hogy így jobban védi egymást a szőlő a szelektől. A cserjeszerű ültetésű szőlőt nem kellett karózni, ami a fátlan vidéken költséges lett volna. A századforduló után a gazdák a sortávolságot 80-100-120 cm-re, a tőtávolságot pedig 60-80-100 cm-re növelték, hogy a tőke megfelelő nagyságú területről táplálkozhasson.

165 RÁCZ Sándor, 1901. 12-14. ÉGETŐ Melinda 1975. 456. Kecskemétről már a század közepéről vannak a szőlőiskolára vonatkozó adatok. Vahot Imre írja 1853-ban, hogy Kecskeméten több helyen lehet látni szőlővessző iskolákat, ahol a nemesebb vesszőket egymás mellett sűrűn elföldelték, s locsolással gyökereztették. A második vagy harmadik év tavaszán ültették el a meggyökeresedett vesszőket. (VAHOT Imre 1853. 116.) Kecelen viszont a szőlőiskola gyakorlatával csak az 1940-es években találkozunk. (ÉGETŐ Melinda 1984. 585.) RÁCZ Sándor 1901.32. FÜR Lajos 1983. 144-145. Kecelen a pásztautak között a sorok helyét kihúzott zsineggel, azon pedig rákötözött rongydarabokkal jelölték a tőkék helyét. Az ültetőkötél kisujjnyi vastagságú kenderzsineg volt, a sorokkal megegyező hosszúságú. Az első világháború után már drótot {drótmadtagot) vagy láncot használtak erre a célra. Az ültetődrót 40-45 m hosszú. Rövid darabokból kapcsolták össze, egy-egy darabja megfelelt a tőtávolságnak. Az ültetőlánc vagy pányvalánc használata során a jelzőszalagot megfelelő távolságban egy-egy láncszembe kötötték. (BÖRCSÖK Vince 1970/b. 115.) Kecelen a régi szőlőkben a sortávolság 70 cm körüli volt, a tőketávolság pedig 30-40 cm. 1900 táján a sorokat fél ölben (90-100 cm), a tőtávolságot pedig 60 cm-ben határozták meg. A két világháború között a sortávolság 1 m-re, a tőtávolság pedig 80 cm-re módosult. (ÉGETŐ Melinda 1984. 583.) Ásotthalmon korábban a sorokat és tőtávolságot lábnyommal jelölték ki. Két lábfej távolságra ültették a vesszőket, a sortávolság 100-120 cm volt. Később ültetődrótot, kötelet, láncot használtak, a sortávolságot pedig kocsikerék nyommal jelölték ki. A szekér leszerelt két hátsó kerekét húzták végig a pasztán. Egyik kerék mindig az előző sor nyomvonalán haladt. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 81.; 1970/b. 115-116. A régi solti szőlőkben a sortávolság 50-60 cm volt. A soron belül a tőkéket minél közelebb ültették egymás-