Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
31 Telepítésre Szánkon a magasabb fekvésű földeket, oldalasabb, partosabb helyeket választották, amelyeket a legesősebb időben sem öntött el a víz. 109 A szőlő számára kijelölendő területeknél vizsgálták, hogy az nem túlságosan buckáse, jó termőben van-e, északról nem nyitott-e, vezetnek-e hozzá jó utak. Legcélszerűbb volt a déli vagy nyugati fekvésű dombokra telepíteni a szőlőt. A mély völgyekben a feltöltés túlságosan költséges volt, a feltöltött területen a szőlő 2-3 évig alig termett. A régi jószágállások megtrágyázott földje igen alkalmas volt a telepítésre. A jó erőben lévő talajban a szőlő gyorsan és erőteljesen növekedett, bőven termett, csak később igényelt trágyázást. A szőlőföldhöz vezető utak az építkezéshez szükséges anyagok, trágya és szőlőkarók odaszállítása, a termény elhordása miatt voltak fontosak. 110 A faluban szőlőtermesztésre legalkalmasabb volt a határ nyugati része, a vasútállomás felőli oldal, a Szőlősortól egészen a határ majsai végéig. A keleti oldal ma is gyepes, vízállásos terület, szőlőnek nem való. Szívesen telepítettek szőlőt a kitermelt erdők helyére, irtásföldekbe is. Itt az erdő lombja trágyázta meg a földet, szőlő tette 15-20 évre termékennyé a talajt. Amikor kifogytak a magasabb fekvésű, partosabb területekből, általánosan betelepítették a szőlő számára még megfelelő más homoktalajokat is. A trágyázás korábban nem volt szokás, de amikor a telepítések már a gyengébb talajokra is kiterjedtek, pótolni kellett a föld termőképességét. A pásztorélet, a nagy állattartás révén az akoltrágya eleinte még bőven rendelkezésre állott. Ha kövérebb szántóföldbe telepítettek, később sem kellett trágyázni. Gabona után trágyázás nélkül telepítettek szőlőt, mert a gabona nem szívta ki a földet, mint a szőlő. A gabona után telepített szőlőnek 8-10 évig is jó volt a talaj. Erdőföldben néha csak 15-20 év után csökkent a termés, mert az erdőtrágya igen erős. Azokban a gazdaságokban, ahol erdő is volt, a lombhulladékot összekaparták, ráhordták a szőlőkre és takaráskor a földbe kapálták. Ha kimerült a föld, gyenge, vékony lett a vessző, nem lett rajta termés. Az egyes szőlőültetvényeket utak választották el egymástól, de a táblák azáltal is elkülönültek, hogy a szomszédos földeken a sorok gyakran egymással merőleges irányban futottak. Ha a szőlő alá kiszemelt terület felszíne egyenletes volt, azt ősszel vagy tavasszal megtisztították a fáktól, bokroktól és egyszer megszántották. Előfordult, hogy a telepítéshez semmi előzetes talaj munkát nem Korábban Kecelen is lehetőség szerint a magasabb fekvésű, televényes talajokat választották szőlő telepítésére. Ha ezeket a földeket nem akarták a más növény termesztésével hasznosítandó szántókból kivonni, csak akkor kerültek a szőlők sovány homoktalajra. (ÉGETŐ Melinda 1984. 574.) Az 1880-90-es évektől már a könnyű, laza barnahomokot tartották a legjobbnak. Alkalmasnak ítélték a „poszáta" homokot is, amiben semmi más vetemény nem termett, sőt a fíloxera hatására éppen a sívó homokot keresték a szőlő részére. A homokterületekbe eső fekete földet inkább veteményes kerti müvelésre használták. A nagyon ritka, kavicsos föld azonban szőlőnek sem volt alkalmas. (ÉGETŐ Melinda 1984. 579.) Ásotthalmon a legkorábbi szőlőket magasabban fekvő, szélhordta homokdombokra telepítették. Innen eredtek a legrégibb szőlőhegyek ilyen elnevezései: Kejfölhögy, Rókabögyös, Velezhögy, Ludashögy, Süveghögy. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 80.) RÁCZ Sándor 1901.5-6.
